Zárójel
A kínaiak szerint 2017 a kakas éve volt, de szerintünk Trump elvitte –1.
Donald Trump a kakas évében ült be a Fehér Házba (forrás: Flickr/Chards)

A kínaiak szerint 2017 a kakas éve volt, de szerintünk Trump elvitte – 1. rész

Mozgalmas évet zár a világ, ez tagadhatatlan. Eddig sem unalmas egyhangúság jellemezte, de Trump alaposan belecsapott a lecsóba. Aztán London, Párizs, Berlin, Brüsszel. De menjünk sorban. A nagyvilág 2017-ben.

A kínaiak szerint 2017 a kakas éve volt, de szerintünk Trump elvitte –1.
Donald Trump a kakas évében ült be a Fehér Házba (forrás: Flickr/Chards)

Az amerikaiak alaposan megleptek minket

És ez enyhe kifejezés. Minden várakozást, józan számítást, kaján vigyorral kísért legyintést meghazudtolt az amerikai nép. Az álunk ugyan már 2016 novemberében leesett, de az USA, és a világ csak 2017 januárjában kezdte igazán sejteni, hogy milyen a „trumpizmus”. Donald Trump az Egyesült Államok 45. elnöke január 20-án tette le a hivatali esküjét, és váltotta fel Barack Obamát a Fehér Házban.

Az ovális irodában, az aranybrokátos függönye előtt ülve alaposan megdöbbentette a világot, kiváltképp a politikusokat, elemzőket. Becslések, jóslatok, politológiai axiómák dőltek sorban meg. Mert a politikai kampány az egy dolog. Van neki stílusa, kerete, formája: ígérünk, odamondunk, célozgatunk, vagy kőkeményen célba találunk. De kérem hatalomra kerülve már teljesen mások a prioritások. Itt már meg kellene valósítani az ígéreteinket, diplomatikusan, higgadtan, körültekintően, és persze kompromisszumkészen kell viselkedni, politizálni. Nos, Trump január végén ott, és úgy folytatta, ahogyan tavaly november elején abbahagyta.

Majd egy év után sem tértünk magunkhoz attól, ahogyan a világ vezető hatalmának első embere irányítja a dolgokat. A meggondolatlan kinevezések, a politikai bukások, alkalmatlannak tűnő emberek felbukkanása a washingtoni porondon. Nos és a Trump-i retorika, ami nem más, mint az elnöki retorika teljes hiánya. Mindemellett a „Twitter-diplomácia” bevezetése. A maximum 140, majd – egyes epés vélemények szerint az ő kedvéért – 280-ra emelt karakterben teszi helyre a világ dolgait, vezető politikusait. Twitter posztban fenyítette be a NATO-t, az ENSZ-et, az ISIS-t, Phenjant, de saját szövetségeseit is.

Hogy ettől lesz-e ismét nagy Amerika, nem tudni, de hogy más már ma is, az biztos!

Új szót tanult meg a világ: Brexit!

Június 24-én reggel a világ ismét felkapta a fejét. Előző nap tartották Nagy-Britanniában azt a népszavazást, amely a szigetország Európa Unió-beli tagságáról határozott. Egészen aznapig csak egy politikai választási kampányfogás utóéleteként tekintettünk rá. Komolyan csak az érintettek vették, a brit sajtó, a brit választópolgárok. (Bár, ha ők kellően komolyan vették volna, nem kellett volna az új szót megtanulni…)

Aztán a szavazás másnapján robbant a bomba, amikor kiderült, hogy a derék brit szavazók 51,9 %-a az Unió elhagyása mellett döntöttek. És bár magát ezt a mozaikszót brit EU-kilépésre Peter Wilding használhatta először egy Euractive blog bejegyzésben, 2012. május 15-én, csak e napon öltött testet. David Cameron saját dugájába dőlt, rövidebb hercehurca után az addigi belügyminisztere, Theresa May költözhetett be a Downing Street 10-be.

Az Egyesült Királyság pár hét alatt kis híján darabjaira hullott. Az EU-párti Skócia, Észak-Írország, de még London is el akart szakadni Angliától. A megosztott ország egyik fele új népszavazást követelt, de hiába jutottak el a parlamenti petícióig. Megtudhattuk, hogy „A Brexit az Brexitet jelent” , de hogy maga a Brexit mit jelent, senki sem tudta sokáig (igazán még ma sem). Jött a Soft-Brexit, a Hard-Brexit, sőt, a megállapodás nélküli egyoldalú kilépés fogalma is.

Aztán májusban a konzervatív elemzők meglepték miniszterelnöküket egy olyan közvélemény-kutatással, mely szerint a toryk hasítanak országszerte. May felugrott, és meg sem állt a Buckingham Palotáig, ahol kérte a parlament feloszlatását, melyet a Ház is megszavazott. A június 8-i előrehozott általános választások aztán a visszájára sültek el: a konzervatív párt elveszítette addigi csekély, de stabil többségét az Alsóházban. Theresa May széke megingott, de egy kis észak-ír párt, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) megtámasztotta. Megállapodásuk szerint kívülről támogatják a May-kormányt.

Mára már nem kis csetlés-botlás után mutatkozik némi konkrétum. Előrelépés történt a kilépési tárgyalások során Brüsszelben, körvonalazódik a nem brit EU-s állampolgárok jövőbeni sorsa. Szóval a Brexit szekere, ha döcögve is, de megy előre. Amíg esetleg meg nem állítják.

Mert ne felejtsük el: bármi megtörténhet! Még az ellenkezője is…

A kínaiak szerint 2017 a kakas éve volt, de szerintünk Trump elvitte –1.
(forrás: Flickr)
A kínaiak szerint 2017 a kakas éve volt, de szerintünk Trump elvitte –1.
Brigitte és Emmanuel Macron győzelmi ünneplésben (forrás: Flickr)

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

És nem hiába! A franciák olyat tettek, ami a de gaulle-i Ötödik Köztársaságban még nem fordult elő. Az áprilisban tartott elnökválasztáson elindult öt jelölt között volt egy, akinek se múltja, se neve nem volt a francia politikában. Az alig egy éve megalapított En Marche! (Lendületben!) nevű centrista szociálliberális párt jelöltjeként indult egy Emmanuel Macron nevű sármos fiatalember. A kétfordulós elnökválasztás első fordulójában a hagyományos nagy bal- és jobboldali pártok képviselői súlyos vereséget szenvedtek. A második fordulóba a törvények szerint csak az első két helyen végzett jelölt kerülhet be. Nos, az első forduló győzteseként a „névtelen” Emmanuel Macron jutott tovább, míg a második helyet a szélsőjobbos Nemzeti Front vezetője, Marie Le Pen szerezte meg.

A franciák az „első fordulóban a szívükkel, a második fordulóban az eszükkel” szavaznak. Ez az elv érvényesül a kétfordulós elnökválasztásokon Franciaországban. Ez az oka, hogy Le Pen-nek nem volt sok esélye hatalomra jutni. Ezen az elven működő papírforma be is jött: a 39 éves Emmanuel Macron május 14-én átvette az ország irányítását Francois Hollande-tól. A franciák minden idők legfiatalabb elnökeként Macron nem veszített a lendületéből, talán népszerűségéből valamennyit.

Az En Marche! abszolút többséget szerzett a francia nemzetgyűlési választásokon, így Macron kényelmes kormányzásra rendezkedhetett be, és nem kellett neki „politikai társbérletet” kötni. Lendülete év végére is kitartott, népszerűségi mutatója emelkedőben. Érdemes továbbra is figyelni Párizst!


Szólj hozzá

Facebook

Csatlakozz a több, mint 31 ezres táborunkhoz!