Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

A bolygó hollandi

Richard Wagner (1813-1883) első érett, az „összművészet” szellemében írt alkotása éppen a szerzőről szól, aki a helyét kereste a világban. Úgy érezte, átok sújtja eddigi balszerencséje miatt. 1830-tól a német diákmozgalmak bukása, kártyaadósságok és tivornyázások után menekült karmesternek Rigába. Ott hamarosan ismét kitelt a becsülete, így egy kis kereskedőhajóval indult útnak feleségével, Minnával London felé, ahol még nem ismerték. A norvég fjordok közelében hajóját, a Thetis-t a vihar egy öbölbe kényszerítette. Wagnernek saját háromhetes hányódásairól jutott eszébe Heinrich Heine Nordsee című novelláskötete (1834) és Wilhelm Hauff Kísértethajója. Ugyancsak ismerhette az átokverte bolygó zsidót, Ahasvérust az Odüsszeiából. Nem véletlenül ragadták magukkal a hajós történetek. 1839-ben Londonból Boulogne-sur Merbe hajózott, hogy amúgy az általa különben igen utált, de nagyhírű Meyerbeer segítségét kérje a Rienzi színreviteléhez. Párizsban nem úszta meg az adósok börtönét, de megírta 1841-1843 között (mások szerint 1848-ra) A bolygó hollandi szövegkönyvét (Heine beleegyezésével) és romantikus balladájának zenéjét. Először Senta balladája, aztán a norvég matrózok éneke, majd a hollandus legénységének kísértet-dala készült el. Próbálta több helyen (Drezdában és Berlinben) bemutatni, de csúfosan megbukott. Az elkövetkezendő 25 évben többször átírta, amíg végül berlini sikeréhez megint Meyerbeer segítette. Azóta a világ operaházai gyakran tűzik műsorra.

A hollandi sztorija

A történetet Wagner 1630 tájára teszi. Eredetileg három felvonásosnak szánta, de most egyetlen felvonásba sűrítve (másfél óra alatt) halljuk, ami előnyére válik a drámai előadásnak.

Daland kapitány haza, a norvég partok felé vitorlázik a bárkáján, majd a hatalmas viharban egy öbölbe szorul. A norvég vitorlás legénysége bevonja a vitorlákat, és kimerülten elszunnyad az öbölben, csak a kormányos marad ébren. Melléjük suhan egy pompás felszerelésű, titokzatos, sötét hajó is. Fedélzetén szomorúan énekel a hollandi tulaj. Eldalolja, hogy számkivetett. Addig kell bolyongania a végtelen óceánokon, amíg hűséges párra nem talál. Csupán hétévente köthet ki a parton, és ennek épp most van az ideje. A pénzsóvár norvég Daland a hajójára hívja a szerencsétlen tengeri vándort. Hamar megtudja, mennyi kincset szállít, rögtön felajánlja szolgáltatásait: kosztot, kvártélyt és amúgy eladósorban lévő lányát. A hollandi reménykedve követi a szegényes faluba. Operai körülmények között mi inkább a kórus kíséretével halljuk a partraszállást, és pillantjuk meg Daland házát. A parti fonóban (itt mosodában) az asszonyok szorgoskodnak, csak Senta, Daland lánya álmodozik az ablaknál egy sápadt idegenről, akire régóta vár. Jó időre benne reked a szó, amikor megjelenik pont ez az idegen, a milliomos hollandi. Senta hamarosan a férfi karjaiba veti magát, és holtig tartó hűséget (nem szerelmet!) igér neki. Mindenki boldog, készülnek az esküvőre. A hajó legénysége örömében a sárga földig leissza magát. Az idegen hajója azonban gyanúsan, sejtelmesen ring a sötétben. Már érezzük, hogy ebből baj lesz.

A hollandi azt hiszi, révbe ért, ámde kihallgatja Senta és korábbi vőlegénye, a vadász Erik beszélgetését, amiből igen ostobán a lány hűtlenségére következtet – a szokásos operai félreértés.

Pedig Senta csupán elhajtotta egykori lovagját, mivel annak úgysincs esélye. A hollandi nem kérdez, csak sértődötten megfújja a sípját, ezzel ad jelt legénységének az azonnali indulásra. Kirohan a helyszínről, mielőtt a másnapos norvég hajósok felébrednének. A többit inkább csak halljuk. Senta utánaszaladna, de nem éri el, hangos sikoltással zuhan a mély öbölbe, itt egy fotelbe. A szerencse azonban kiszámíthatatlan: a hollandi hajója a megváltó áldozattól elsüllyed a tengeren. Mindenki pórul járt, a smucig Daland hoppon maradt. A lányán kívül a gazdag vőt is elveszítette. Az eredmény ezúttal két halott.

A rendezés szerencsére nem láttatja a tragédiát, csupán a zene révén érzékeljük.

Az operahallgatóság ragyogó zenei élménnyel gyarapodik.

A vezénylő karmester ezúttal Michael Boder, de a művészeti vezető továbbra is Fischer Ádám. A rendező Kovalik Balázs, a díszletet Horgas Péter, a jelmezeket Benedek Mari tervezte. A betanító karmester ismét a nagyszerű Kovács János volt. Közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Nemzeti Énekkar és a No Comment Társulat balettkara.

A hollandit John Lundgren, Sentát Elisabet Strid, Dalandot Liang Li, Mary-t Wiedemann Bernadett, Ericet Ric Furman, a kormányost Franz Gürtelschmied énekelte az elsőrangú előadásban.

Szólj hozzá