Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

A mai Magyarországon a cigányok, a melegek vagy a liberálisok utálata valóban nem minősíthető szélsőséges gondolkodásnak, igény van rá

A közelmúltban jelent meg a Vadászjelenetek Magyarországon című kötet,amely az Olaszliszkától, a cigány gyilkosságokig terjedő időszakot követi végig. Az író  ott van a bírósági tárgyalásokon, faggatja a szereplőket, dokumentálja a furcsa hatósági tehetetlenkedéseket.  Tódor Jánossal, a kötet szerzőjével, a 168 óra készített interjút.

A mai Magyarországon a cigányok, a melegek vagy a liberálisok utálata valóban nem minősíthető szélsőséges gondolkodásnak, igény van rá
Fotó: Bielik István/24.hu

A  szerző szerint a legerősebb érv a kötet megírása mellett az volt, hogy az írásban szereplő gyalázatos eseteket, a közbeszéd is cigány-magyar konfliktusként emlegette és említi a mai napig:

“Nincs átjárás a cigány és a “fehér” magyarok között. Csak a köztünk levő árok mélyül egyre. Messzire vezetne, és, amint az ábra mutatja, sehova sem vinne ennek részletesebb taglalása. Amúgy személyes tapasztalatom, hogy egyre kevésbé van átjárás a nem cigány magyarok között is, gyakran már a családtagok között sincs. A mindenkori politikai elitek cinikus számítása bevált, ma már magyar magyarnak farkasa.”

A cigánygyilkosságok ügyét 2016-ban zárták le harmadfokon, de az író szerint nem mentek végig minden szálon.

Kétségesnek tartja, hogy minden bűnöst bíróság elé állítottak-e:

“Ez tény, maga a bíróság is elismerte, ezért késett annyit a jogerős ítélet. A besenyszögi fegyverrablás ügyében–a gyilkosok a vadászpuskákat onnan szerezték–még 2015-ben is nyomoztak egy olyan elkövető után, aki a megtámadott család és a rögzített lábnyomok szerint is részt vett abban az akcióban. Az ő kilétére azóta sem derült fény, és már nem is fog, a nyomozást eredménytelenül zárták le.” /……./  “Meggyőződésem, hogy rajta kívül más segítők, tényleges és pszichikai bűnsegédek is voltak, akik után sohasem nyomoztak.” 

Tódor nem tudja, hogy mi van a cigányok gyilkosainak a fejében arról a rendről, amelyben szeretnének élni, amiért gyilkolni is képesek voltak.

“A valódi, Molotov – koktélokat hajigáló, lövöldöző, az ártatlan kisgyerekeket és felnőtteket legyilkoló “cigányvadászok” ügyvédeik ígéretei dacára nem álltak szóba velem.  /…./  ” A gyilkosok kizárólag szélsőjobbos portáloknak nyilatkoztak: sohasem ismerték be, tagadták, hogy szélsőségesen gondolkodnának. Miközben közülük ketten horogkereszttel, a Hitlerre utaló 88-as nyaktetkóval és egyéb náci szimbólumokkal  vannak kidekorálva. Mindazonáltal a mai Magyarországon a cigányok, a melegek vagy a liberálisok utálata valóban nem minősíthető szélsőséges gondolkodásnak. Van rá igény.”

A író még hozzátette:

“A magyar szélsőradikálisok, újhungaristák tapasztalataim szerint ártatlan kisfiúknak mutatkoznak, amikor lebuknak és felelősségre vonják őket. Mindenki maga döntse el, lényegileg nem azonosak-e az olyan, velük ellentétben őszinte, bevállalós, nézeteikkel a bíróság előtt is kérkedő nácikkal, amilyen például a norvég tömeggyilkos Breivik.”

Megdöbbentőnek tartja, hogy a társadalmi méretű felháborodás, a közös bűnök elismerése és kibeszélése híján a katarzis elmaradt:

“És ez nem csak a többség felelőssége. Még tíz év sem telt el a sorozatgyilkosságok óta, de már a cigányok sem emlékeznek meg az áldozatokról. A politikai uszításban a cigányok helyét 2015 óta a menekültek vették át, a romák egyelőre zárójelbe kerültek. De ne legyenek kétségeink, a migránsőrület lecsengésével újra ők lesznek majd a gyűlölet fókuszában.”

...

Szólj hozzá