Zárójel

Angliában élek: Akármi is lesz, kíváncsian, erős akarattal állok elébe a munkakeresés gyönyöreinek.

Két évet töltöttem az ELTE TÓK óvóképző karán (angol órákkal vegyesítve hogy kéttannyelvű oviban tudjak elhelyezkedni), de számomra valahogy az otthoni karrier távlata, Budapesten maradás a kalandok kihagyását is magába foglalta, ezért az első adandó alkalommal változtattam.

Először Olaszországba költöztem fél évre mindazért, hogy a barátnőm oldalára álljak és segítsek neki, hogy beteljesítse álmát, könyvet tudjon írni Rómáról. Mindezt véghez is vittük(ő mozgássérült, így bizonyos helyváltoztatások nehézséget okoztak egyedül neki), és ezután igen furcsa volt hazacsöppenni, és döntést hozni a saját életemről. Tehát beálltam az egyik belvárosi hostelbe recepcióskodni, míg azon törtem a fejem, hova tovább.

Szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre egy francia fiúba botlottam recepciós karrierem folytán, aki annyira megmozgatta kis lelkem világát, hogy mindent hátra hagyva, 180 fonttal a zsebembe neki vágtam Angliának, mert az közelebb van Franciaországhoz (csupa logika, nemde?) .

Egy tömött, balkáni hangulatú kisbuszban ,,jómunkásemberekkel” egybe zárva érkeztem a pénzügyi világ Mekkájába, Londonba. (Odafelé az út kitett 26 órát, de semmi sem éreztette velem a nyugati kultúra hatását mindezen idő alatt, sőt, a pálinkaszag és a mulatós muzsika inkább visszarepített azokhoz az emlékekhez, amikor Csepelre mentem haza Budapestről, és a Szent Imre téren szembeütköztem a jóléti társadalom hátrahagyott lelkeivel.)

Másfél hónapot ismerősöknél töltöttem szívességből (nélkülük nem sikerült volna a kijövetel :)), általuk találtam az első munkámat is, az egyik Camden town-i ruhásbolt tulajdonosának segítettem majdnem egy teljes hónapon keresztül, amikor fejbe ütött a realitás szele, itt az ideje legális munkát vállalni.

Egy Pret a Manger-szerű étkezdében találtam pozíciót a kasszánál, és a konyhában, ugyanis mind a két helyre betréningeltek. Sok sírás, nevetés árán eljutottam műszakvezető pozícióig, megszereztem a felsőfokú nyelvvizsgám mindenféle tanfolyam nélkül, beleszerettem egy londoni fiúba, és most ott tartok, hogy Manchesterbe költözöm.

És hogy ott mi lesz? Akármi is lesz, kíváncsian, erős akarattal állok elébe a munkakeresés gyönyöreinek.

Véleményem szerint belefektetett energiával, ambiciózus hozzáállással, és egy bizonyos fokú nyelvtudással idővel beérik a munka gyümölcse, kinek itt Angliában, kinek otthon.

Kormos Anna


Szólj hozzá