Zárójel
A bántalmazott férfiaknak nincs helyük a statisztikákban
Illusztráció: Újszó

A bántalmazott férfiaknak nincs helyük a statisztikákban

Verik a férfiakat. Ugyan nem a megszokott módon, ám annál inkább. Sokan tudják, mégsem beszélnek róla. Azért, mert nem tudnak ezzel mit kezdeni. Sem a feministák, sem a családbarátok. A bántalmazott férfiak minden fiókból kilógnak. A statisztikák sem ismerik (el). Elvégre a családon belüli erőszaknak csakis nő lehet az áldozata. A többi néma csend…

A bántalmazott férfiaknak nincs helyük a statisztikákban
Illusztráció: internet

A bántalmazott férfiakról nincsenek adatok.

Azért nem, mert így akarják. A feministák, a pszichológusok (főként a feminista pszichológusok), a családkutatók, a szociológusok, no és persze a nővédő jogvédők. Élek a gyanúperrel, hogy ők mindannyian tudnak róluk. Csak valahogy nem férnek bele a portfóliójukba. Olyanok, mint a rút kiskacsa. Senkinek nem kellenek. Talán azért, mert – bocsánat a radikális megközelítésért – nem tudják használni őket, mondhatni, rossz a píárjuk. Márpedig ideje volna beszélni róluk! 

A csend ugyanis néma hozzájárulás egy veszélyes és káros társadalmi jelenség legitimizálásához.

Vajon belegondolt valaki abba, hogy a családon belüli erőszaktevők esetleg korábban maguk is áldozatok voltak? Igen, ez nem kifogás! Ám attól, hogy valami nem kifogás, magyarázat és ok lehet.

Most és itt szívesen hivatkoznék a statisztikákra! Még szívesebben kozmetikáznám azokat! De nem tehetem.

Azért nem, mert nincsenek statisztikák.

Persze, következtetni lehet. Viszonylag könnyen kimatekozható, hogy ha a családon belüli erőszak áldozatainak 95 százaléka nő és/vagy gyerek, akkor a többi nagy eséllyel csak férfi lehet.

Csábítóan egyszerű volna, ha így lenne!

A valóság azonban ennél bonyolultabb. Vajon miért pont ennyi az annyi? Miért pont 95 százalék? Miért nem 98 vagy 91? Ám van itt valami, ami a jól kommunikálható számoknál is fontosabb kérdés: honnan tudjuk, valójában ki ütött először? Sehonnan. És ez így van rendjén. Mert mi van akkor, ha kiderül, a nő arcán csattant pofon valójában nem minden előzmény nélküli? És mi van akkor, ha a pofont megelőzte egy olyan, éveken át tartó, “folytatólagosan elkövetett” abúzus, aminek nem (!) a nő volt az áldozata? Nőjogi aktivista legyen a talpán, aki gombot tudna varrni egy ilyen történetre!

A férfiak elleni erőszak nagyon változatos

Az abúzus megnyilvánulásainak csak a fantázia szab határt. A női fantázia. És mint az köztudomású, a gyengébbik nem kreativitása felülmúlja a férfiakét. Ennek folyamányaként pedig maga a bántalmazás is meglehetősen sokféle lehet. Egy nő nem csupán a “békebeli” módszerhez folyamodik, ha büntetni, szabályozni akarja a másikat. Szóval, tettel, vagy annak megvonásával bántalmazhat.

Tanulmányok szerint gyakori „büntetési forma” a szex szándékos és tudatos megvonása, avagy a szexuális abúzusnak olyan verziói, amelyekre még a pornón szocializálódottak sem gondolnának.

Védett(nek hitt) férfiak

A családon belüli erőszak neoliberális megnyilvánulásainak áldozatai férjek, szeretők, fiú gyerekek, apák és nagyapák. Férfiak. Pontosabban védtelen férfiak. Akiknek sérüléseiről nem lehet látleletet felvenni. Férfiak, akik némán tűrik a bántalmazást. Mást nem tehetnek. Legalábbis egy ideig. Aztán történik valami. A legtöbbször elcsattan az a bizonyos pofon. És ekkor felcserélődnek a szerepek. A bántalmazottból erőszaktevő lesz. És erről már sokan tudnak.

És ha már egyenjogúság, kéretik a családon belüli erőszakról szóló statisztikákba is beengedni végre a férfiakat! A bántalmazott férfiakat. Mert megérdemlik, ahogy a nők is.

Kapcsolódó cikk

OLVASTAD MÁR?   Ne fizessen be minden csekket!

Évtizedeken keresztül bántalmaztak kóristákat Németországban




Szólj hozzá!

3 hozzászólás : "A bántalmazott férfiaknak nincs helyük a statisztikákban"

Visszajelzés
avatar
Rendezés:   legújabb | legrégebbi | legnépszerűbb
Attila Nap
Vendég
Attila Nap

Igen, olyan is van. De arról mindenki hallgat. Mintha kötelesek lennénk szó nélkül elviselni. Amikor egy meggyötört férfiből kitör a vadállat, azon ne csodálkozzon senki.

Szatmári Lajosné
Vendég
Szatmári Lajosné

Meg van bocsátva a szerzőnek, hogy nem tudja mit beszél! Alaposan megtaposta a bántalmazottakat. Áldozat hibáztatás.

egyrerosszabb
Vendég
egyrerosszabb

“Azért nem, mert így akarják. A feministák, a pszichológusok (főként a feminista pszichológusok), a családkutatók, a szociológusok, no és persze a nővédő jogvédők.”
Baromi nagy szükség volt még egy vádra, amivel a feministákból (még inkább) ellenséget lehet kreálni.

wpDiscuz