Zárójel

Bátaapáti, az atomfalu

Bátaapáti most lett igazán atomfalu. A Tolna megyei településen helyére emelték az utolsó vasbeton konténert is, ezzel a kis- és  közepes aktivitású – hogy is neveznék másként? – Nemzeti Radioaktív hulladéktárolóban, az atom temetőben bezárult az első “sírkamra”. Itt Isten óvjon mindenkit a feltámadástól.

Alig négy éve

kezdte meg működését az atomtemető, amelynek végül Bátaapáti adott helyet. Azt megelőzően viták dúltak arról, hogy hol legyen, ugyanis több megkeresett helyszín nemet mondott. Volt olyan is, amely kilátásba helyezte, hogy ha nem tesznek le az ötletről, olyan országos akcióba kezdenek, amihez képest a rendszerváltás környékén a Mecsek-alji Ófaluban, hasonló okból történt, csak gyenge babazsúr volt.  Ezekről a helyekről riadtan távoztak a paksi atomerőmű lobbistái, hiszen a nukleáris hulladék kérdését minden kormány szeretné a lehető legnagyobb csendben intézni.

Végül  Bátaapáti

lakosságát sikerült meggyőzni, nem kis szerep jutott ebben a terepmunkában a rengeteg ígéretnek és előnynek, amivel – stílusosan szólva – bombázták a helyieket és a község vezetését.

2017 május 19-én már helyére is emelték az első kamra utolsó, 16 tonnás konténerét, amelybe – ahogy a többibe is – munkaruhákat és eszközöket temettek.

Meghívott vendégekkel és a sajtó munkatársaival a Látogatóközpontban ismertették  a szakemberek  a most lezárt kamra megtöltetésének teljes munkafolyamatát.

Az újabb kamrába, ha lehet, még az eddigieknél is biztonságosabb technológiát alkalmaznak – ígérték.

Paks 2. körüli súlyos ügyek elterelik ugyan a figyelmet az atomtemetőről, amin ülünk, de nem szabad szem elől tévesztenünk Paks mellett Bátaapáti községet sem. Mindenesetre figyelemre méltó és egyben elgondolkoztató az a vidám, friss, optimista zene, amit a klip alá kevertek az alkotók.


Szólj hozzá