Zárójel
Egy éve halott (?) Esterházy
(fotó: internet)

Egy éve halott (?) Esterházy

Július 14-e évszázadok óta nemcsak a franciáknak, az egész szabadságszerető világnak ünnepnap. De nekünk most már gyásznap is: éppen egy évvel ezelőtt, július 14-én jött Esterházy Péter halálhíre. Rettenetes űrt hagyott maga után.

Életről és halálról, ahogyan csak egy nyolcéves kislány képes gondolkodni

“Mint a Schwarzenberg dédmamát Horton vagy a szélütött Józsi bácsit Hódmezővásárhelyen, csak én magamat: tolom az alkonyi napfény után.

Nőnek az árnyékok. Mondd, kérlek, mi történt ma? Nőttek az árnyékok. Regényben most azt azért megengedném magamnak, hogy személyes hitellel beszámoljak arról, a kisebbik lányom minden naplementekor sírva fakadt. Meghal a nap, hüppögte. Ne sírj, holnap majd újra él. Rám nézett, nem megvetően, inkább lekicsinylően. Milyen buta is vagy te, szegénykém, mondta szomorúan. Ma van ma, és csak ma van ma. Nyolcéves volt, épp hiányzott elöl egy foga. Ettől minden mondata valahogy komoly lett, igaz.”

(Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Magvető, 2016.

27. oldal, a 2015. június 20., szombati bejegyzés)

Esterházy Péter fantasztikus személyisége, finom humora most is jelen van, kezünk ügyében a könyveit naponta fellapozzuk, egy-egy emlékezetes bekezdését előkeresve – aztán persze tovább lapozva elkalandozunk.


Szólj hozzá