Zárójel
Fabiny Tamás: Aki bajban van, azon segíteni kell
fotó: Magyar Evangélikus Egyház

Fabiny Tamás: Aki bajban van, azon segíteni kell

Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület evangélikus püspöke volt a riportalanya nemrégen a Magyar Nemzetnek. A terjedelmes beszélgetésen sok minden szóba került. Az evangélikus püspök szólt az ötszáz éves reformáció 21.századi üzeneteiről, elmondta álláspontját a politika, a migráció, és a Soros – plakátok kapcsán.

Fabiny Tamás: “Elkényelmesedtünk”

Összeállításunkban  megpróbáljuk a Fabinyi Tamás püspöknek, a közéleti kérdésekben elhangzott legfontosabb észrevételeiből a legjellemzőbbeket csokorba szedni.

A reformáció egyik legfontosabb üzenete a korrupcióellenesség volt. Luther az akkori egyház korruptsága ellen lépett fel. A püspök szerint az anyagi korrupció a lelki korrupcióval kezdődik. Amikor torz az istenképünk, torz a hitünk is. Úgy véli:

“A teológiai korrupcióból nagyon könnyű átcsúszni a valóságosba, ahol az asztal alatti pénzek forgalma, a megvesztegetés dominál, nepotizmust látunk, a tisztségek pénzért, szolgálatokért való kiárusítását, a saját gyerekek, rokonság pozícióba helyezését. Ezért ha a hit helyreáll – teológiai nyelven ezt megigazulásnak nevezzük –, és az ember Istennel való kapcsolata a helyére kerül, abból szervesen következik, hogy a gazdasági, politikai életben is a hitem folyományaként tisztességes eszközökkel élem a mindennapjaimat.”

Napjaink korrupciós botrányaival kapcsolatban megfogalmazta:

“…az erkölcsi parancs itt sajnos keveset hat, de még a rendőrséggel fenyegetés is. Teljes morális megújulás kell. Az egyes embereket és a társadalmat illetően is. Ha valakit a legkisebb mértékben is foglalkoztat az Isten-kérdés, nem is lehet más választása, mint hogy minden esetben a legtisztább utat keresi.”

Érdekes gondolatatokat fogalmazott meg a ma egyházairól is:

” Elkényelmesedtünk. Próbálunk a hatalomhoz jobban hasonulni. Nemcsak a protestáns egyházak problémája ez, hanem az egész kereszténységé. Luther is hangsúlyozta, hogy a „dicsőség teológiája” veszélyes kísértés, és az egyháznak sosem a győztesek, a hatalom oldalán a helye, hanem a dicsőség teológiájával szemben a „kereszt teológiájának” kell érvényesülnie. Szerintem a mai egyházaknak is jobban kellene kötődniük a kereszthez, és kevesebb dicsőséget keresniük.”

Álláspontja szerint nem kell az egyházi megnyilatkozásoknak politikai mezőben megjelennie. Hangsúlyozta:

“Én állandóan küzdök azzal, hogy vagy a kormányoldalra, vagy az ellenzékhez akarnak besorolni. Az egyház egyszerűen más mezőben van. Ha valaki keresztényként politizál, az egyéni életében kell megfelelnie ezeknek a normáknak.”

A menekültekkel kapcsolatos

állásfoglalásához kapcsolódóan elmondta, azt remélte, az egyházban azért más a stílus, más a légkör. Furcsának tartja, hogy az egyházban sem értik, hogy nem a nyakló nélküli bevándorlás híve. Meggyőződése, hogy az egyes embereken segíteni kell:

“Koordinációval persze, ujjlenyomattal, regisztrációval, de az nagyon szomorú, hogy ezt követően azokat sem tudjuk fogadni, akik bizonyíthatóan éhínség, terror, nyomor, klímaváltozás elől jönnek. (…..) Aki bajban van, azt fogadnunk kell, legyen az keresztény vagy nem keresztény.”

Hisz abban, hogy sok jó szándékú ember van, és az  emberek meggyőzhetők. Ha hallják a pozitív példát, sokan követni fogják:

” Nekünk keresztényként nem olyan igazgatási-technikai kérdésekre kell megfelelnünk, mint hogy például a kerítés vagy a sűrűbb zöldhatár-járőrözés-e a hatékonyabb megoldás, hanem arra, hogy a gyűlölet vagy az irgalmasság hangja válik-e normává.”

A Tízparancsolat

A Soros György elleni Fidesz kampánnyal kapcsolatban Fabiny Tamás hangsúlyozta, nem szorulhatunk rá olyan eszközökre, mint a félelemmel vagy az ellenségképpel riogatás. A Tízparancsolatra hivatkozott:

” Eszembe jut a tízparancsolat, amely eredetileg nem is tilalomfákból áll, hogy „Ne ölj!”, „Ne lopj!”, hanem ígéretekből: „Nem fogsz ölni, nem fogsz gyilkolni, nem fogsz lopni, ha az életed összhangban van a Teremtővel.” Ha megtalálod a helyed a világban, nem érzed, hogy ilyen eszközökkel kellene élni. “

A püspök annak az egyház-kerületnek a vezetője, amely az ország leghátrányosabb régióiból többet is magába foglal. Elmondta szeretné, ha érdemi párbeszéd lenne a politika és az egyházak vezetői között:

” Ha érkezik ilyen kérdés akár miniszterelnöki, miniszteri vagy polgármesteri szintről, kész vagyok a dialógusra. “

A válság régiókban a legszomorúbb tapasztalata az elnéptelenedés. Döbbenetesnek tartja az üres, gazdátlan házak látványát. Tart attól, hogy az ország keleti fele elnéptelenedik. A szegénység, a nyomor megváltoztatta az emberi kapcsolatokat is:

“Az egymás iránti stílus, a feszültség rossz levezetése a „ha nekem rossz, másnak is legyen az!”, a „ha engem megvert az élet, én is belerúgok a másikba, hogy neki is fájjon”. Az efféle eltávolodás a tisztes nyomorúságtól, és helyette az egymás elleni acsarkodás az egyik legrosszabb tapasztalatom.”

Az egyház nem menekülhet el, mondta:

“Mi azért ott vagyunk, még ilyen körülmények között is. Ha el is ment a tanár, az orvos, az állatorvos, próbáljuk még tartani ezeket a végvárakat, és mindent megteszünk, hogy a lelkész helyben maradjon.”


Szólj hozzá