Zárójel
Farkas Flóriánt is molesztálták #metoo.
Farkas Flóriánt is molesztálták #metoo. Kép.:Wikimedia Commons

Farkas Flóriánt is molesztálták #metoo

Hírcsatt (Ál)hírügynökség hírei. Közismert, hogy Farkas Flórián miniszterelnöki főtanácsadót szinte lehetetlen szóra bírni – a politikus látványosan menekül az újságírók elől. Ez a trend most megtörni látszik: Farkas Flórián hosszabb beszélgetésre vállalkozott a www.farkasflorihirugynokseg.hu hírportál munkatársával. Reméljük, hogy nem egyszeri esetről van szó, hiszen gazdag életútját ismerve lenne miről mesélnie. 

Farkas Flóriánt is molesztálták #metoo.
Farkas Flóriánt is molesztálták #metoo. Kép.:Wikimedia Commons

Az alábbiakban a beszélgetés néhány érdekes részletét idézzük.

Riporter: Farkas úr, miért éppen most vállalta az interjút?

FF: A molesztálási botrány ráébresztett arra, hogy több évtizedes lelki trauma terhétől szabadulhatok meg, ha feloldom az önként vállalt megszólalási tilalmat.

 

Riporter: Megosztaná az olvasókkal, hogy mi volt ez a trauma?

FF: Életemet kora ifjúságomtól a folyamatos molesztálások sora határozza meg. Első gyermekkori élményem, hogy anyám fakanállal molesztál, amiért nem akarok ráülni a bilire. Arra is jól emlékszem, hogy csak apám szigorú tekintete tudott rávenni arra, hogy időben elinduljak az iskolába. Ez olyan mély sebet ütött a lelkemben, hogy még sok évvel később is valósággal viszolyogtam a tanulástól, és az egész oktatási folyamatot, különösen a tananyag visszakérdezését súlyos molesztálásként éltem meg.

Sose felejtem el, amikor harmadik osztályban a tintafoltos írásfüzetem külalakjára egyest kaptam, egy álló hétig szünetelt az anyagcserém. Amikor általános iskolai tanulmányaim sikeres befejezését követően, 22 évesen első (és az érdemi munkavégzés tekintetében mindmáig utolsó) munkahelyemre beálltam, a nálam 2 méterrel magasabb árokásási brigádvezető fizikai fölényével visszaélve arra próbált ráerőszakolni, hogy a munkatársaimmal egyező sebességgel forgassam a lapátot, rájöttem, hogy haladéktalanul életmódot kell változtatnom, ha el akarom kerülni, hogy a folyamatos molesztálás megrövidítse életemet.

Riporter: Kitűnő fizikai és szellemi állapotából arra következtetek, hogy sikerült megoldania a problémát. Hogyan?

FF: Nem volt könnyű. Munkahelyemről természetesen azonnal kiléptem. Szorgosan, ám sikertelenül kerestem effektív munka nélküli megélhetőséget, amikor találkoztam gyerekkori barátommal, az időközben függetlenített kisz-titkárrá előlépett Rigó Jancsival, aki a társadalmi és magántulajdon terhére elkövetett közös csínytevésekre emlékezve felajánlotta, hogy a szárnyai alá vesz. Ajánlására a járási párttitkár felvett az addig jelentkező hiányában betöltetlen nemzetiségi felzárkóztatási instruktor-helyettes munkakörbe. Innen számítom politikusi pályámat, mely hamarosan élethivatásommá vált.

 

Riporter: Ha jól értem, ezzel véget ért a molesztálások kora.

FF: Sajnos nem. A pártbizottságon néhány büntető eljárástól és rövid börtönbüntetéstől eltekintve zavartalanul telt az életem, de a rendszerváltással úja kezdődtek a problémák. Több, mint egy hétnek kellett eltelnie, mire alkalmazást nyertem az államapparátusban, előbb cigányügyi megbízott, aztán főmegbízott, majd legfőbb megbízott, végül miniszterelnöki főtanácsadó munkakörben. Itt tartok most.

 

Riporter: És mi a helyzet a molesztálással?

 FF: Sajnos nem ért véget. Egy ideig szünetelt, de mihelyt a magasabb politika színpadára léptem, újra kezdődött, annyi különbséggel, hogy ezúttal nem a főnökeim, hanem a politikai ellenség részéről érkezik, és sokkal durvább formában. A miniszterelnök úr bizalma sokat jelent számomra, de őszintén szólva nem tudom, meddig bírom erővel és egészséggel ezt a terhet.

 

Riporter: Köszönöm a beszélgetést.


Szólj hozzá

Facebook

Csatlakozz a több, mint 31 ezres táborunkhoz!