Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

Forgács Gábor: “Életfilozófiám, ha tudunk adni magunkból egy kis szeretetet, akkor vissza is kaphatjuk azt a körülöttünk lévőktől.”

Emberi beszélgetés Forgács Gábor színművésszel, akinek nagy boldogságot jelent, ha láthatja közönsége arcát, érezheti rezdüléseiket. Szeretettel köszöntelek!

– Van kedvenc karaktered, amit nagyon szeretsz megformálni?

Minden karaktert szeretek. Leginkább azok az izgalmasak, amelyek távol állnak a való életben tőlem. Például rengeteg részeg paródiát csináltam, pedig hetven évem alatt hidd el nem  ittam meg fél liternyi alkoholt. Nem bírja a szervezetem, hát így jártam. A vicces karaktereknek is megvan a maguk ereje, akár a Julien király is jó példa erre egy meséből, akinek a hangja lehetek, nagyon is emberi figura. Az összes butasága, nagyképűsége, uralkodni vágyása nem ritka ember típust formál. Persze mindig ráfarag és hiába várjuk, hogy majd tanul a hibáiból, ami persze nem történik meg.

– Miből érdemes viccet csinálni?

– Szerintem a világon bármiből. Az önálló műsoromnak egy jelentős része például a halállal viccelődik. A közönségem, miközben néz engem egy részeget alakítva, őszintén nevet. Tudniillik akár nevetségessé teszem, akár nem, az jön. Hát nem jobb akkor, hogy még röhögünk is rajta?

Forgács Gábor: "Életfilozófiám, ha tudunk adni magunkból egy kis szeretetet, akkor vissza is kaphatjuk azt a körülöttünk lévőktől."
Forgács Gábor: "Életfilozófiám, ha tudunk adni magunkból egy kis szeretetet, akkor vissza is kaphatjuk azt a körülöttünk lévőktől."

– Mi a megvalósult álmod?

– Az, hogy még élek! Nagyon szerettem volna hetven éves lenni. Most, hogy megvalósult, már a nyolcvanadik születésnapomról álmodom. Nagyon érdekes dolog ez, de tényleg! Most, hogy kiesik a számon a szám, mármint az, hogy hetven, nem érzem magam belülről annyinak. De hát a naptárral nem lehet vitatkozni, vagy csak igen egyoldalúan, ezért most tényleg nagyon nagy álmom az. hogy én egyszer nyolcvan leszek. 

– Hogy érzed, mi az a plusz, amiért érdemes felkelned?

– Drága csillag! Nyolcvanhétezer forint a nyugdíjam! Van az a plusz! Pedig fizettem amit kellett, de ez így jött ki. Beszélj másokkal, negyvenegy év után mennyit kapnak… Viszont imádom amit csinálok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen helyzetbe hozott. Addig élek amíg dolgozhatom. Egyfajta motiváló erő minden napra. Életem ugyanis a fellépéseim, a színház, a szinkronizálás. Annak örülök, hogy dolgom van. Hogy még hívnak.

–  Végezetül arra kérlek, hogy fejezd be egy mondatomat. Közönségem előtt állok, szemükbe nézek és érzem, hogy:

– Szeretem őket! Az a legnagyobb boldogságom, ha olyan helyen léphetek föl, ahol végig láthatom őket, nem csak az első két sort.  Életfilozófiám, ha tudunk adni magunkból egy kis szeretetet, akkor vissza is kaphatjuk azt a körülöttünk lévőktől. Merjünk adni, merjünk szeretni!

Köszönöm, hogy adsz magadból! Köszönöm az emberi beszélgetésünket!

Deák Judit

...

Szólj hozzá