Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

Grecsó Krisztián: a vidék Magyarországán visszaépült a kasztrendszer

Grecsó Krisztián legújabb kötete, a Harminc év napsütés az elmúlt év őszén jelent meg. Az íróval készült interjú, a 168 óra online oldalán olvasható. Az alkotó sok minden más mellett közéleti kérdésekről is elmondta véleményét.

Az író hosszú ideig falun, Szegváron élt.

Ma már fővárosi lakos, de a nosztalgia benne van a vidéki lét iránt. Az interjúban arról beszél,  hogy az identitása kisebb elemekből áll össze. Kisebb léptékekben gondolkodik, és próbálok nem idegen lenni a világokban, amelyek között ingázik:

” Falun is minden lecserélődött, csakúgy, mint a városokban. A falu mint közösségi tér ugyanúgy atomjaira hullott. Ez már nem a nyitott ajtók világa, nem az én gyerekkoromé, amikor még természetes volt, hogy idegen felnőtt is ránk szólhatott az utcán, mert felelősséggel tartoztunk egymásért. Amikor még nem volt telefon, és át kellett járnunk egymáshoz. Mára óriási erővel tört be a helyiek hétköznapjaiba a magány. És a magányosság a falusiak számára sokkal elviselhetetlenebb.”

Grecsó Krisztián: a vidék Magyarországán visszaépült a kasztrendszer
Grecsó Krisztián: a vidék Magyarországán visszaépült a kasztrendszer

Megemlíti, hogy a városi létezésben benne van a lehetőség a folyamatos kapcsolattartásra:

“S bár nyilvánvalóan ez sem pótolja a valódi emberi viszonyokat, legalább szórakozóhelyeken, kocsmákban hozzá tudunk szólni a másikhoz, akkor is, ha előtte sosem találkoztunk. Faluhelyen ez a fajta kommunikáció nem létezik: ott nem szokás ismeretlenekkel beszélgetni, és mivel amúgy mindenki ismerős, új emberekkel is ritkán akadnak össze. Százéves, elemi tradíciókat darált le ez a széttöredezettség.”

Úgy tapasztalja, a vidéki embereket talán jobban érinti az elszigetelődés, mint a szegénység:

“Annyiban igen, hogy a szegénységre vannak válaszok – a mélyszegénységre persze nincsenek –, de az elmagányosodással szemlátomást nem tud mit kezdeni a társadalom, az egyházakat pedig, tisztelet a kivételnek, nem érdekli a probléma. Szegváron ma a mozgássérült-szervezet fórumaira járnak a legtöbben, épek is, mert az a legaktívabb civil szervezet, és a helyiek tartozni akarnak valahova. Különben végképp magukra maradnak. Sajnos ki kell jelenteni: visszaépült a kasztrendszer.”

Kiemelte, ha ma egy falusi fiatal, az ő útját akarná végigjárni, sokkal nehezebb dolga lenne:

“Elég megnézni a gyerekeket, akik ma elit gimnáziumokba járhatnak. Milyen, otthonról hozott viselkedésmintákkal kell eleve érkezniük, milyen az elvárt öltözködés, mennyi pénzre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán esélyük legyen bekerülni ebbe a világba? És a társadalmi elit is azt sulykolja, hogy a rendszer átjárhatatlan. A rendszerváltás óta eltelt huszonhét évben, kicsit több mint egy generáció alatt visszasüllyedtünk oda, hogy ma újra aktuálisak mindazok a célok, amelyekért száz éve a népi írók küzdöttek. A Kádár-korban, anélkül hogy túlszépíteném azt az időszakot, meg kellett tanítani a gyerekeknek, hogy egyes helyeken éheznek. Manapság ez sokak, nagyon sokak személyes tapasztalata. Felfoghatatlan a romlás tempója, noha a repedések mindig is ott lehettek, ha ez ilyen iramban megtörténhetett. És hát tudjuk sajnos: visszafelé építkezni mindig sokkal nehezebb, és jóval több ideig tart. “

...

Szólj hozzá