Zárójel
Háy János: Kiskirályok, hercegek, grófok, vármegyei urak és naplopó haszontalanok, kaparnak zsíros állásokért
fotó: H.J. facebook oldala

Háy János: Kiskirályok, hercegek, grófok, vármegyei urak és naplopó haszontalanok kaparnak zsíros állásokért

Háy János 57 éves, József Attila – díjas író, költő, festő, illusztrátor. 1982-től publikál verseket, prózai írásokat. A kortárs magyar irodalom egyik meghatározó alakja. Az alkotóval a 24. hu készített interjút. A terjedelmes riportból azokat a részeket emeljük ki, ahol Háy napjainkról, a mai Magyarországról mondja el véleményét. 

Háy János: Kiskirályok, hercegek, grófok, vármegyei urak és naplopó haszontalanok, kaparnak zsíros állásokért
fotó: H.J. facebook oldala

Süketek és vakok akarunk lenni

Háy arról beszél, hogy nem érzékeljük a szemünk előtt zajló átalakulások súlyát és irányát:

“olyanokkal foglalkozunk, hogy beemeljük-e a keresztény értékeket az uniós alkotmányba. Pedig már a mostani menekülthullám előtt sem beszélhettünk homogén, keresztény Európáról, lassan már nemzetállamokról sem, úgy autózhatsz Párizsig, hogy senki nem állít meg, egy darabig a mobiltarifák jelezték a határt, most már azok sem.”

Szerinte a helyes irány az, ami felé megy a világ:

“Nem hiszem, hogy politikusok, akár nagy történelmi személyiségek radikálisan meg tudnák változtatni a világ aktuális működéséből logikusan következő irányt. A nagy politikusok attól nagy politikusok, hogy felismerik a szükségszerűséget, és a változás élére állnak.” (…)  “Ma azzal, hogy hencegünk a fehér felsőbbrendűségünkkel az úgymond vécépucoló muzulmánokkal szemben, nem lehet meg nem történtté tenni, ami már van. “

Azon morfondírozik, hogy mit csináljon, akinek lemészárolják a családját, és kiszárad alóla a föld. Vajon, maradjon ott és dögöljön éhen:

“Lehet így gondolkodni, keresztény testvéreim? Megvesszük az olcsó gatyát, amit éhbéren dolgoztatott bangladesiek varrtak rémes körülmények között, s csak vállat vonunk, ha rájuk ég a gyár. Mit sem számít, csak bangladesiek voltak. Lehet úgy gondolkodni, mondjuk bibliai alapon, hogy ha egy afrikai mecsetben robbantanak fel ötven embert, az kisebb veszteség, mintha európai templomban történne ilyesmi?”

 

Kiemelte, ő is  inkább demokráciát akar, mint bármi mást, de azért nem kell elájulni semmilyen társadalmi formától:

“A mi demokráciánk is gúzsba köti a polgárait, kifinomult módszereket fejlesztett ki a börtönön kívüli rabságra. Tévedés, hogy a demokrácia a jólétünket, az egyén szabad önmegvalósítását hivatott szolgálni, a valóság az, hogy miként minden államalakulat, a saját fenntartásában és biztonságos működésében érdekelt. Megfigyel, lehallgat, számon tart, és amint hibázol, rendet sértesz, lecsap rád. Megvédi az életedet az életedért cserébe. “

Háy János: Magyarország képtelen kilépni népmesei kereteiből:

“Kiskirályok, hercegek, grófok, vármegyei urak és naplopó haszontalanok, akik zsíros állásokért kaparnak, s a juttatás fejében az alapvető erkölcsi normákat is hajlandók elfelejteni, velük szemben pedig ott a szegénylegények hada, akiknek próbatétel még a mindennapi étel is.”  (…) A kasztok határai szinte áthághatatlanok, ahová születtél, ott is maradsz egy életen át.

Nem a kvalitás számít, mint egy normális kapitalizmusban, hanem a rokoni szálak, a kapcsolati tőke. (…)A mai politika kifejezetten a középréteget preferálja, pont, mint a Horthy-rendszer, ami a vonal alatti milliókat nem tekintette a társadalom részének. Ma az adókedvezményt a gazdag kapja: aki bruttó egymilliót keres és van három gyereke, havi háromszázezerrel beljebb van, a családját közmunkából vagy minimálbérből eltartó viszont egyetlen fillért sem tud kivenni így. És akkor még az egykulcsos adóról nem is beszéltünk. Ez lenne az igazságos közteherviselés?”

Egyik legnagyobb problémának a vidék lepusztítását tartja:

“az ősbűn a rendszerváltás után a földek átgondolatlan visszaadása – nekem is jutott, kölcsön van egy rokonnál -, ahelyett, hogy a téeszekből versenyképes gazdaságokat hoztak volna létre. Lásd Dánia. Hollandiát nem is merem írni, mert ugye ők most rosszfiúk, nem lehetnek a mi nemzetünknek példaképei. Ráadásul taccsra ment a mezőgazdaságra épülő ipar, konzerv, hús, cukor, étolaj, irgalmatlan visszaélések zajlottak, a nyugatiak fillérekért vettek papíron gyárakat, de valójában piacot.”

Szerinte a mai földesurak az uniós földtámogatás miatt a legigénytelenebb növénykultúrák termesztésében érdekeltek: repce, napraforgó, búza:

“Mi kell ehhez?  Egy traktor meg egy traktorista. (…). És amilyen nívójú a munkakultúrád, olyan nívójú lesz a magánéleted meg a családi életed is, olyan nívón neveled a gyerekeidet. Ha nem a képességeid szerint vagy igénybe véve, ha a saját tól-ig-eden belül nem az ig-hez, a teljesítőképességed tetejéhez közeledsz, hanem a tól-hoz, akkor véged.”

A mai kultúrpolitikáról így gondolkozik:

“azzal semmi gond, ha egy kormányzatnak vannak kulturális preferenciái, tőlem aztán lehet művészeti akadémia, sőt, legyen is. Nem maga az intézmény kínos, hanem az, ahogy csinálják. Sajnos velünk, írókkal is baj van, nem együtt értelmezzük magunkat. Sok éve már két csapat játszik, általában egymás ellen. Mindkét csapat arra bazíroz, hogy milyen jól jár majd, ha a hozzá közelálló párt kerül hatalomra.”

Saját tapasztalatából tudja, hogy vannak tiltólisták:

“Az már milyen, hogy egy tévés barátom megkérdezte tőlem, egy gyerekkönyvíróról, hogy milyen párti. Egy gyerekkönyvíró pártállása, hát ez elég cifra. (….). Ma simán elképzelhető, hogy egy ismeretlen, huszadrangú, viszont népnemzeti író belép a művészeti akadémiába, és onnantól havi apanázst kap, ingyen mehet a szigligeti alkotóházba, miközben ismert és jó minőségen dolgozó és aktív írókat még az állami díjaktól is elzárnak, s persze Szigligeten piaci áron alkothatnak.”

Érdekes, hogyan vélekedik Háy János a közéletről:

“A közélet amúgy afféle csapatgyűlés. Van a klubrádiós csapatgyűlés, meg az echotévés csapatgyűlés, és ha beálltál ide vagy oda, akkor aztán tök perfekt az élet, nem kell gondolkodni, hiszen mindenre megvan a  válasz.”

(forrás: 24.hu)


Szólj hozzá