Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

Hodász András: a kereszténység politikai termék lett Magyarországon

Hodász András katolikus pap, a kispesti Nagyboldogasszony plébániatemplom káplánja, a Pázmány egyetem lelkésze. A mai  egyház egyik kritikusával a 168 óra online oldalán jelent meg interjú

Hodász András: a kereszténység politikai termék lett Magyarországon
Hodász András: a kereszténység politikai termék lett Magyarországon

Hodász szerint nincs egyedül, elég sok jó fej van a katolikus egyházban is:

“Az viszont, hogy ki válik széles körben ismertté, alapvetően karakter kérdése. Kell hozzá némi exhibicionizmus, extrovertáltság. A jó fej papok egy részéből ez hiányzik, nem érzik küldetésüknek, hogy megjelenjenek a széles nyilvánosságban. Mindenkit másra hív el az Úr: van, aki azt érzi feladatának, hogy istápolja az öregeket, más a tanítás iránt érez elhivatottságot. Ezek legalább olyan fontos tevékenységek, mint blogolni egy katolikus honlapon.”

A lelkész ismert blogger is, szerinte döbbenetes élmény szembesülni azzal, miként szállnak el az indulatok az internetes hozzászólásokban:

“De nem csak őket hibáztatom: ha belenézünk a parlamenti tudósításokba, világossá válik, leginkább a politikusaink felelősek azért, hogy ilyen hangulat uralkodott el az országban. Kétségbeejtő, ahogyan a vezetőink egymáshoz szólnak, ahogy egymásról beszélnek. A politikai viták stílusa nem lép túl a kocsmakultúrán. Ez gyűrűzik aztán tovább a társadalom minden rétegébe, ahol rengeteg elfojtással találkozom. Mi, választópolgárok nem érezzük azt, hogy lenne kapcsolódási pontunk a politikához. Nem érezzük, hogy rólunk szólna, hogy érdemben bele tudnánk avatkozni. Ez valakiben megkeseredettséget, fásultságot okoz, másokból indulatot vált ki. Pedig a demokrácia lényege, hogy mindenki aktívan formálhatja az ország sorsát. Ehhez képest az elmúlt évek tüntetései, bármilyen témáról is volt szó, alig mozgatták meg az embereket. Úgysem változik semmi, gondolják. Ez baj.”

Úgy hiszi, itt az ideje, hogy elhatározzuk, nem sodródunk az árral, nem hagyjuk, hogy a harag és a széthúzás szelleme uralkodjon közöttünk:

“Rendkívül káros, ami ma a magyar politikában zajlik. Ahogy a politikusaink velünk, választókkal kommunikálnak, az elfogadhatatlan. Minden megnyilatkozásukból az süt, hogy lenéznek minket. Elég csak a legutóbbi nemzeti konzultációra gondolnunk.” /…./  ” Az alapprobléma, hogy rendre olyan dolgokról kérdezik meg az emberek véleményét, amelyek valójában indifferensek. Ami viszont igazán fontos, például Paks II., azzal kapcsolatban nem kíváncsiak az álláspontunkra. Ráadásul a Soros-konzultációnak már a kérdései is hamisak, manipulatívak voltak. Politikusaink azt gondolják, az a dolguk, hogy jóságos nagybácsiként terelgessenek minket, néha juttassanak nekünk némi pénzt, mi pedig elégedjünk meg ennyivel. Teljes félreértés! A politikus valójában a mi alkalmazottunk, beosztottunk. Rábízunk bizonyos feladatokat, és azért kapja a fizetését, hogy ezeket elvégezze: szervezze meg az egészségügyi ellátást, a közoktatást, utakat építsen. A politikus a mi pénzünkkel játszik, ezért meg kell követelnünk, hogy legyen benne alázat irántunk és a hivatása iránt.”

Meggyőződése, még ha a Kánaán felé haladnánk is, egy politikusban akkor is meg kellene lennie annak a nyitottságnak és alázatnak, hogy megkérdezi a választópolgárokat:

ti mit gondoltok, merre kellene mennünk:

“De hol az a Kánaán? Én nagyon sokat járok kórházakba, betegekhez. Ha nekem azt állítja valaki, hogy az egészségügy rendben van, arra hogyan reagálhatnék? Legfeljebb egy gúnyos kacajjal. A legtöbb kórházunk olyan szintű lepratelep, már elnézést a kifejezésért, hogy az döbbenetes. Lehet, hogy egy politikus nem találkozik ezzel, de én naponta. És nekem panaszkodnak az emberek, aki nem tudok változtatni a helyzeten. Mit mondhatnék annak, aki egy mélyvénás trombózissal fél évvel későbbre kap időpontot? Aki rádöbben, hogy a rendszer számára ő valójában egy leírható veszteség. Vigasztalhatom, bátoríthatom, de a sorsát illetően tehetetlen vagyok.”

A menekültekkel kapcsolatban úgy gondolja, a krisztusi parancs mindennél erősebb, a rászorulót segíteni kell! Más kérdés, hogy azzal a helyzettel is kezdeni kellene valamit, ha olyan létszámban jönnének a menekültek, amely már alapjaiban érintené a magyar társadalom szerkezetét, kultúráját:

“Nehéz ügy ez. A migráció hihetetlenül összetett probléma, amit nem is értünk pontosan. Leginkább azért nem, mert már a tényekkel kapcsolatban sem látunk tisztán. Pedig nagyon más súlya van annak, ha ezer, ha tízezer vagy ha több százezer menekült érkezik az országunkba. Jó lenne, ha nem egy elképzelt, soha be nem következő helyzetről vitáznánk, hanem a valós veszélyekről. Ezért nagy baj, hogy a politikusaink képtelenek hosszú távon gondolkodni, és kizárólag az aktuális választás megnyerésére koncentrálnak.”

 A kormány menekültellenes kampányával kapcsolatban elmondta:

“Nekem szerencsére munkaköri kötelességem is, hogy sokat beszélgessek az emberekkel, így aztán naprakész információim vannak arról, mitől félnek. Egyre többen jönnek hozzám oda azzal, hogy mi lesz velünk, mi lesz az országunkkal, ha elárasztanak minket a migránsok. A hívek jelentős része ezt ma reális veszélynek tartja, nyilvánvalóan nem függetlenül a kormányzati propagandától. Mit tehetnék? Próbálom megnyugtatni őket, hogy nincs miért rettegniük.”

Hangsúlyozta, hogy kereszténnyé nem a szavaink tesznek, hanem a tetteink:

“Bosszant, hogy a kereszténység politikai termék lett Magyarországon.”  /…../  ”  A tízparancsolat és a jézusi útmutatások követése tesz kereszténnyé egy embert. Márpedig a tízparancsolatban kőkemény elvek szerepelnek, például olyanok, hogy ne lopj, ne hazudj! Ha egy magát kereszténynek valló politikus megnyilatkozásai és tevékenysége között ellentmondás van, az árt a hitnek. Rossz fényt vet ránk, és aztán katolikus papként nekem kell magyarázkodnom az álszent politikusok miatt.”

...

Szólj hozzá