Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

De hogyan élte meg saját koronázását II. Erzsébet (2) – a főpróbán

Az uralkodása során minden rekordot megdöntő, és oly sok különleges jubileumot beállító II. Erzsébet királynő újabb mérföldkőhöz érkezett. Június 2-án lesz 65 éve, hogy Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, más birodalmainak és területeinek királynőjévé koronázták. Mivel a történelem során elsőként közvetítette a koronázási szertartást a televízió, milliók láthatták, és persze láthatják ma is teljes pompájában az eseményt. De vajon, hogy élte meg akkor, azokban a napokban, percekben Őfelsége a koronázás egyszeri, és megismételhetetlen eseményét? Nos, ezt mutatjuk most be háromrészes írásunkban. A koronázás előtti nap a főpróbáé volt.

De hogyan élte meg saját koronázását II. Erzsébet (2) – a főpróbán
A koronázási trón, Szent Eduard trónja a Westminster Abbey-ben (forrás: westminster-abbey.org)

Ezer éves rituálé, és nem egyszerű

Manapság még egy esküvőnek is tartanak próbát. Rendszerint az oltár előtt, hétköznapi ruhában a főszereplők végigmennek a szertartáson, nehogy másnap, a nagy napon valami hiba történjék. Érthető tehát, hogy a koronázás előtti napon is főpróbát tartottak, ma 65 éve.

A koronázási szertartás mindig ünnepélyes, örömteli esemény volt. Óriási pompa, fényűzés kísérte, több száz vendéggel, ami mind az uralkodó nagyságát hirdette. A mai napig fennálló monarchiák közül egyedül Nagy-Britanniában őrizték meg a koronázás szertartását szinte változatlanul, az ezeréves hagyományoknak megfelelően. Jóllehet, sokat egyszerűsítettek és rövidítettek rajta, de még így is bonyolult és aprólékos az egész forgatókönyv. Így aztán sok a hibalehetőség is.

A főpróbát a westminsteri apátság (Westminster Abbey) épületében tartották, és jelen volt mindenki, akinek csak szerepe volt a koronázás során. Végigmentek a teljes forgatókönyvön, és elhangzottak ugyanazok a szavak, melyek másnap is, csak a vendégek hiányoztak, meg a pompa. És nem csak a szavakra, a mozdulatokra kellett odafigyelni: a királynő az egész szertartás során többször „átöltözik”, pontosabban átöltöztetik.

Fontossági sorrend

De nézzük meg, hogy mit jegyzett be II. Erzsébet abba a bizonyos titkos naplóba, ezen a napon, 65 évvel ezelőtt.

Nagyon izgatott vagyok. Már oly rövid az idő… Annyira foglalkoztat a dolog, hogy semmi másra nem tudok gondolni. Tudom, hogy a hét végére túl leszünk az egészen, de ha Aureole nem nyeri meg a szombati derbit, le leszek sújtva. Kissé aggaszt a holnapi koronázás is, ettől se könnyebb az ügy.”

Tudjuk, hogy Őfelsége szenvedélyes fogadó, de hogy még a koronázását is háttérbe szorította kedvenc lova majdani teljesítménye….?

„Ilyen csak egyszer esik meg egy uralkodás alatt”

Aggasztotta a másnapi esemény is a királynőt, és persze odafigyelt arra, hogy minden tökéletesen menjen. De azért voltak bakik, mókás helyzetek, legalábbis ama bizonyos naplóbejegyzés szerint.

„Ostobán éreztem magam ma, amiért az apátságban ki kellett rohannom a mosdóba a próba közepén. Úgy látszott, hogy egyszerűen minden félresikerül, és mikor az országalmát az érsek (Geoffrey Fisher, Canterbury érseke– a szerk.) lábára ejtettem, azt hittem, meghalok. Nagyot kiáltott a fájdalomtól, és egy sor szörnyű gorombaságot mondott! Fülöp harsányan hahotázott rajta, de mami és én megbotránkoztunk. Aztán mikor a fejemre helyezték a birodalmi koronát, lecsúszott egyenesen a szememre. Az udvari főceremónia-mester, a drága Norfolki herceg megígérte, hogy kibélelteti vattával. Remélem, ez megoldja a dolgot: ostobán fogok kinézni, ha lötyög vagy fokozatosan levándorol a homlokomra.”

„A koronás fej fekhelye keményebb.”

Arról is találunk bejegyzést, hogy nem csak a szertartás fizikai részletei okoztak nehézséget Őfelségének. Nem véletlenül zárta sorait az alcímben szereplő Shakespeare-idézettel…

„Kaptam néhány speciális pirulát, amelyek megakadályozzák, hogy ki kelljen mennem a hosszú ceremónia alatt, de nem vagyok biztos benne, hogy hatni fognak. Még jobban aggaszt, hogy fejben kell tartanom: ki kicsoda. Ez a külföldieknél nem túlságosan fontos, mert a legtöbbjük úgysem érti a szavamat. De mi lesz mind az udvarhölgyekkel? Hogy várható el, hogy emlékezzem olyan nevekre, mint Lady Jane Vane-Tempest-Stewart és Lady Jane Heathcote-Drummond-Willoughby? Mami azt tanácsolja, hogy csak mosolyogjak és integessek, ha bizonytalan vagyok. Ez nem olyan egyszerű, egyik kezemben az országalmával, másikban a jogarral. És mi történik, ha viszket az orrom?”

Tudjuk, hogy a naplóbejegyzéseit már este, az ágyában írta. Így érthető, hogy a nagy nap előtti utolsó bejegyzésként ez olvasható:

„Bobo behozta a kakaót, és hallom, hogy Fülöp már horkol, könnyű neki. Gondolom, jobb, ha én is próbálok aludni egy kicsit. Hála Istennek ez csak egyszer esik meg egy uralkodás alatt!”

...

Szólj hozzá