Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

Ifj. Vidnyánszky Attila: ha az ember felmegy a színpadra, azt nézik, ki is ő valójában

Ifj. Vidnyánszky Attilát édesapja örökségéről, a korábbi mentorról, Marton Lászlóról és a kárpátaljai helyzetről is kérdezte a Magyar Nemzet.

A színész szerint

Kárpátalja, egészen másik világ, ami ott van: sokkal nyersebb, sokkal egyszerűbb és sokkal távolibb, mint mondjuk a szomszédban, Nyíregyházán. Ha átlépi az ember a határt, érzi a különbséget. Mintha Beregszász világát Kusturica rendezte volna:

“Minden határátlépésnél gyomorgörcsöm van, bárhova utazom. Ez nyomasztó, számomra megfejthetetlen érzés. Örökség. Iskolásként sikerélmény volt, ujjongtunk, ha átléptük a határt, mivel gyakran fordítottak vissza. Otthon magyaroztak, itthon ukránoztak, édesanyám ehhez képest egészen orosz. Szerencsére meg vagyok lőve ezzel egy életre, mivel én mindig magyarnak érzem magam. Ott is, ahol ennek súlya van, ott is, ahol már alig.”

A ukrán nyelvtörvénnyel kapcsolatban elmondta, szörnyű hallania, hogy a gimnáziumot, ahova járt, miként lehetetlenítik el szép lassan:

“Fejet hajtok azok előtt a „harcosok” előtt, akik minden erejükkel otthon küzdenek azért a maroknyi közösségért. Igen, az szó szerinti küzdelem. Találkoztam egy idős bácsival, aki egész életében nem hagyta el a faluját, és négy különböző állam polgára volt. Mit lehet tenni? Felnézek a nagyszüleimre, ahogy élték az életüket. Nem tudom, nekem hogy kéne. Igyekszem belőlük erőt meríteni, és helytállni a saját szakmámban. Ez a legkevesebb.”

Ifj. Vidnyánszky Attila: ha az ember felmegy a színpadra, azt nézik, ki is ő valójában
ifj. Vidnyánszky Attila Fotó: Szabó Gábor - Origo

Kitért arra az örök vitára is, hogy mennyire legyen aktuálpolitikus a színház, mennyi közéleti utalás fér el egy darabban:

“Ez összetett és többrétegű dolog: hiszen mi számít aktuálisnak, mi provokatívnak? Volt szerencsém olyan előadást látni, ahol minden ki volt mondva és meg volt mutatva, és éreztem, hogy igen, ez most nekem szól, és azt akarják, hogy a húsomig vágjon. Láttam olyat is, amelyik formailag az ellenkezője volt, mégis bennem maradt, csak máshogy és máshol talált be. Minden lehet aktuális és provokatív, nem az ötlet a lényeg, hanem a megvalósítás.”

A szülői örökséget megpróbálja kezelni, tudja édesapja megosztó személyiség:

“Nehéz lenne másnak mondani. De azáltal, hogy bekerültem a színművészeti egyetemre, azt tapasztaltam, hogy az emberre magára koncentrálnak. Itt a teljesítmény számít, és ha az ember felmegy a színpadra, mindegy, mi van kiírva a plakátra, azt nézik, ki is ő valójában. Ott minden kiderül. Abban reménykedem, hogy az emberek kellően érzékenyek erre. Minden másnak le kell peregnie.”

Marton László osztályfőnöke volt, nyilatkozatot is adott ki vele kapcsolatban. Nem tartja feladatának, hogy ítéletet mondjon a hasonló kényes esetekben:

“Mélyen érint persze, és én is felháborodtam, minden hasonló sztori hallatán felszisszenek. Mindenesetre fáj erről beszélni, mert sokkal több volt nekem, mint osztályfőnök, mai napig több; elfogadom, hogy elítélték, de azt nem, hogy kivégezték.” /…./  ”  És hogy ne kerüljem meg a kényesebb részét: természetesen egy társulatnak, egy intézménynek feladata ellenőrizni, hogy ilyen ügyek ne fordulhassanak elő.”

Forrás: Magyar Nemzet

...

Szólj hozzá