Zárójel
Inotai András: vége a pávatáncnak
Inotai András: vége a pávatáncnak. Fotó: Népszava

Inotai András: vége a pávatáncnak

„Nem Brüsszel, hanem a magyar kormány lökheti Európa perifériájára Magyarországot” – figyelmeztetett a Népszavának adott interjújában Inotai András közgazdász, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének volt igazgatója.

Inotai András: vége a pávatáncnak
Inotai András: vége a pávatáncnak. Fotó: Népszava

– A lázadás évének nevezte Orbán Viktor 2017-et. Ki és mi lázadt, ki és mi ellen?

– Ezt ösztönösen, első megérzésre jól sejthette a magyar miniszterelnök, mert 2017 valóban a lázadás éve, legfeljebb nem ugyanazt értjük alatta. Lehet, ha majd visszatekintünk 2017-re, azt fogjuk mondani, hogy ez egy kulcs év volt Európa, de talán nem csak Európa számára. Hogy ezt lázadásnak nevezzük majd a populizmus, a bezárkózás, a nacionalizmus ellen, vagy egyszerűen csak úgy beszélünk majd róla, mint a visszatérés évéről a józan észhez. Az év feléhez közeledve az az érzésem, hogy minden fajta rendkívül erős populista mozgalom ellenére, amelyet külső erők is támogatnak, az európai társadalmak nagy része, amikor sorsdöntő választás elé kerül, azt mondja: itt álljunk meg!

– Sokan tartanak a több sebességes Európa megvalósulásától. Mekkora ennek az esélye?

– Az Európai Unió mindig is több sebességes volt és ma is az. Egyes tagállamok tagjai az eurózónának, mások nem. Vannak, amelyek tagjai a schengeni övezetnek és vannak, amelyek nem. Nem beszélve a versenyképességi, fejlettségi, történelmi, geopolitikai eltérőségekről. Ettől azonban még mindannyian teljes jogú tagok vagyunk. Júniusban lesz 15 éve, hogy aláírtuk a csatlakozási szerződést, aminek révén 2004-ben tagok lettünk. Nem árt emlékeztetni arra, hogy a szerződésben nem csak azt vállaltuk, hogy az uniós jog felette áll a nemzeti jognak, de azt is, hogy semmilyen területen nem kérhetünk felmentést, kimaradást az uniós politikákból, mihelyt az adott programhoz való csatlakozás feltételei teljesülnek. Ez vonatkozik az eurózóna-tagságra is.

Az azonban, hogy a több sebességes Európában milyen helyet foglaljon el Magyarország, már a mindenkori magyar kormányon – és társadalmon – múlik. Orbán Viktor a brüsszeli bürokrácia lebontásáról – ami egyébként jóval kisebb, mint a felső szintű magyar közigazgatás személyzete –, a szuverenitás erősítéséről, a nemzeti jogkörök kibővítéséről beszél, ami mindenben ellentmond az erőteljesebb integrációnak. A politikai közvélemény a perifériára sodródástól retteg, ám az Orbán-kormány tudatosan és a következő generációkkal szemben óriási felelőtlenséggel perifériára löki az országot. Nem Brüsszel kényszerít minket a perifériára, hiszen a mélyülési folyamatban való magyar részvétel lehetősége ma jogilag és intézményileg is adott, hanem a kormány látszik ezt az utat választani. Orbánék úgy félnek a mélyülő európai integrációtól, mint ördög a tömjénfüsttől. Vagy megyünk a fő áramlattal vagy kimaradunk. Itt már nem működhet a pávatánc.

A szuverenitásra hivatkozni pedig értelmezhetetlen a 21. század kölcsönös függésekkel jellemezhető világában.

Különösen egy olyan országban, amely társadalmi termékének több mint 80 százalékát exportálja, a kivitel 60 százalékát multinacionális cégek teljesítik, és a munkahelyek megtartásához, a termeléshez és a növekedéshez egyaránt jelentős importra van szükség. Nem beszélve a pénzügyi és technológiai összekapcsolódásokról. Mindemellett a legnagyobb gátja annak, hogy aktívan és stratégiai érdekeinket képviselve részt vehessünk a mélyülő európai integrációban, a társadalmi tudatszennyezés, valamint a fenntartható versenyképesség szempontjából meghatározó oktatás és egészségügy lezüllesztése. Ebben kulcsszerepet játszik – elnézést a szóváltoztatásért – az „Emberi Fertőforrások Minisztériuma”.

– A kimaradás milyen következményekkel járhat?

– Aki kimarad, az végleg lemarad. 2020 után gyökeresen megváltozik az uniós pénzügypolitika is. Nem csak kevesebb forrást fogunk kapni, de megszűnik az ingyen pénz is. Hosszú lejáratú hitelek veszik át a szerepét, amelyet szigorú feltétekkel nyújt majd Brüsszel. Ezért is akar a magyar kormány 2018-ig minden uniós támogatást lehívni, csakhogy ez technikailag is lehetetlen. De mi lesz 2018, még inkább pedig 2020 után?

– Mennyire lehet életképes a bőséges uniós ingyen források nélkül a magyar oligarchikus kapitalizmus?

– Sajnos a több ezermilliárd forintból nem sok életképes, hosszabb távú versenyképességet biztosító, saját lábon álló, nyereséget hozó beruházás valósult meg. A stadionok, és egyéb sportlétesítmények építése, majd költséges fenntartása viszi a pénzt a versenyképes vállalkozások elől. Az uniós pénzek felhasználásának területeiről és hatékonyságáról nagyon keveset tudunk. Közérdek lenne legalább a – mondjuk – 50 millió euró feletti egyedi beruházások listáját közzétenni. Külön magyar paradoxon, hogy miközben az egyetlen nyíltan Unió-ellenes kormány a magyar, addig ennek a kormánynak, illetve az általa fémjelzett politikai maffiának a gazdasági hátországát egyértelműen az uniós pénzek teremtették meg.

Ez persze nem kis mértékben az Európai Unió felelőssége vagy felelőtlensége is.

A kormányhoz közel álló feudális tőkeharácsoló oligarcha csoporttal nem lehet versenyképes gazdaságot teremteni, és tartós versenyképességet teremtő működő tőkét sem lehet behozni az országba. A kis, nyitott, ezernyi szállal kölcsönös függőségi hálózatba beépült Magyarország csak akkor lehet versenyképes, ha közigazgatása átlátható és hatékony, a versenyképesség és a társadalmi szolidaritás egymást feltételezi és erősíti, továbbá az uniós és magyar adófizetői pénzek kiemelten kezelik a beruházást a humántőkébe, oktatásba, kutatásba, egészségügybe. És a hatékony erőforrás-felhasználás meghatározó környezetét egy innovatív társadalom képezi, amely minden szempontból nyitott, felkészült a jelen és a jövő kihívásaira, rugalmas alkalmazkodásra képes, szolidáris és együttműködő a világgal és főleg az európai integrációval. Ma csak ezek a tulajdonságok – éppen ezek – hiányoznak Magyarországon.

A teljes interjút IDE kattintva éri el

Forrás


Szólj hozzá

Facebook

Csatlakozz a több, mint 31 ezres táborunkhoz!