Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

Iványi Gábor: meggyőződésem, hogy régóta börtönben kellene lenniük

Iványi Gáborral, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Alapítvány vezetőjével készült interjú, a 168 óra online oldalán jelent meg.

A lelkész úgy gondolja,  nem létezik olyan szörnyűséges kor, amikor belül ne lehetne békét teremteni.

És ebbe belefér az is, hogy kicsavarják az ember kezéből egyik-másik fontos ügyét.:

“De ettől nem omlunk össze, hanem valahogyan kivárjuk, amíg majd ők összeomlanak. És akkor újrakezdjük, újra fogjuk építeni, amit most eltapostak. Amikor a régi kedves gyermekkori olvasmányunkban Rácz tanár úr szőnyeg szélére állítja a gittegyletet, Nemecsek közben kikaparja egy frissen berakott üveg gittjét. Tudom, a gittegylet kifejezésnek más az üzenete, de ebben a könyvben mégis sok minden benne van arról: vannak az életben számunkra fontos és kedves dolgok, amelyeket nem engedhetünk elveszni akármilyen Rácz tanár úr kedvéért sem. És hol vannak ezek Rácz tanár úrhoz képest…”

Iványi Gábor: meggyőződésem, hogy régóta börtönben kellene lenniük
Iványi Gábor: meggyőződésem, hogy régóta börtönben kellene lenniük

Úgy látja, az ember nagyon nehezen ússza meg, hogy ne teljen el a szíve kemény haraggal azok felé, akik visszaélnek mások nyomorúságával és kiszolgáltatottságával, akik folyamatosan gúnyt űznek a törvényalkotásból:

” Békét kell teremteni, annak minden buktatójával együtt, ahhoz, hogy kibontakozzanak jó ügyek. Mert ilyenkor csak túlélni tudunk, vagy vigasztalni, vagy szökni. Nem normális állapot ez, ahogyan az sem, hogy valaki újabb és újabb ellenségeket keres. És ha már nincs parlagfű, már az összes fát kivágta, már mindent agyoncsapott, ami szerinte nem volt megfelelő, már elfogytak a rendőrök, a fogyatékkal élők, a kórházak, az iskolák, az egyházak, még a bizniszek is – hiszen ma már világosan látható, hogy kikkel üzletel az állam, így az is, hogy mi a valódi bizniszegyháziasság –, tehát amikor már minden elfogyott, akkor nem marad más, mint hogy önmagát tekinti alapvető ellenségnek, és maga ellen kezd küzdeni.”

Beszélt arról, hogy a  holokauszt idején mindenki cselezve próbált szökni, menekülni, túlélni, de amíg koncentrációs táborok létre nem jönnek újra, addig az embernek igenis bele kell mondani a társadalom és a hatalom arcába, hogy itt visszaélnek a jogalkotás ethoszával! Ki kell mondani, hogy csalással jutnak hatalomra, hogy a másféle hangok elhallgattatásával manipulálják az embereket, s hogy ez bűn:

” Meggyőződésem, hogy régóta börtönben kellene lenniük, s hosszú időn át töprengeniük azon, szabad-e elárulni szövetséges társakat, tönkretenni nemzeteket vagy épp meghiúsítani a kiszolgáltatottak reményeit. Hosszasan sorolnám, hogy még miket nem szabad tenni. Amit megtettek. Ilyesmin viszont az ember csak akkor kezd gondolkodni, amikor egy kétszer három méteres helyiségben rója a köröket, nem ugráltatja maga körül a hadseregét, és nem ápol olyan hagymázas elképzeléseket, hogy először Európa ura lesz, aztán pedig már az egész világnak ő fog diktálni.”

Iványi Gábor: meggyőződésem, hogy régóta börtönben kellene lenniük
Iványi Gábor: meggyőződésem, hogy régóta börtönben kellene lenniük

Hangsúlyozta, el  kell mondani, hogy súlyos szegénység van.

Akkor is, ha nekik nem tetszik ezt hallani. Ha az ember nyíltan beszél, közvetítse a hatalom felé a valóságot, a civil világ kritikáját:

” Nem szabad mindent eltűrni azért, hogy kitalált programjainkat végrehajthassuk. Nem. El kell mondani, hogy ami itt történik, az bűn, az szégyellni való dolog! És ha ezért bosszút állnak, akkor meg kell találni egy másik oldalról az utat. Mert nem fogunk tétlenek maradni. Nem kell félni, mert a Jóisten emeletekkel magasabban lakozik, és nevet ezeken, akik lába zsámolya alatt istenkednek. Nem kell félni tőlük, mert megölhetnek, de nem árthatnak nekünk. Rengeteg eszközük van, hogy tönkretegyék és eltapossák azt, aki ellenük szegül, de nincs minden eszköz a kezükben. Éppen ezért nem is lehet velük elvtelen együttműködéseket vállalni.”

Kiemelte, amire pedig ma már az Európai Uniónak is rá kellene ébrednie: ha hagyják ezeket garázdálkodni, s finanszírozzák, nem a magyar társadalom jár jól, csak a társaság, amely inkább veszni hagyja az olyan pénzeket, amiket nem tud ellopni:

” Ugyanez a helyzet a norvég alapnál, ahol tíz százaléka a forrásnak kerülhet a civilekhez, a másik kilencven fölött pedig a magyar állam diszponál. Hát inkább ne küldjék a kilencven százalékot, én legutóbb is ezt javasoltam. Mert jobbat tennének Magyarországnak, ha nem hagynák, hogy ezek elsíbolják. Én ezt mondtam.”

...

Szólj hozzá