Zárójel
Jézus és a NER - A Forradalom mérlege
(fotó: internet)

Jézus és a NER – a Forradalom mérlege

Köztudott, hogy július 14. a mindenkori önkény jelképének számító hírhedt párizsi várbörtön, a Bastille megrohamozásának és a Nagy Forradalom kitörésének évfordulója. Egy új korszak kezdete, a modern demokratikus köztársaságok születésének történelmi pillanata, egyben a Francia Köztársaság legnagyobb nemzeti ünnepe. Szabadság, egyenlőség, testvériség – ez a mottó foglalta össze a forradalom legfontosabb céljait. Készítsünk pillanatfelvételt arról, mennyit nyom ma Magyarország a köztársaság mérlegén! Más nyelven szólva mérjük meg a NER súlyát Jézus és a szabadság mércéjével.

Liberté

Kétszázhuszonnyolc évvel a francia forradalom kitörése után hazánkban a szabadságjogokat folyamatosan nyirbálja az Orbán-rezsim lopakodó diktatúrájának metszőollója. Amint a nép figyelme kicsit lankad, például a foci EB, a CEU-tüntetés, vagy a vizes VB okán, a NER azonnal lecsíp a szabadságából egy darabot. Az „illiberális demokrácia” fából vaskarika hagymázas eszmehordaléka képtelen kezelni az eredeti Liberté fogalmát, mely tőről metszett liberális fogalom. A „szabadság” abszolút liberális értelemben fogant eszményét az 1789. évi Emberi és polgári jogok nyilatkozata a következőképpen fogalmazza meg:

„A szabadság lényege, hogy azt tehetjük, ami nem árt mások jogainak.”

Ebben az értelemben a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett maffiaszövetkezet egyetlen pillanatig sem volt szabad, hiszen mindig azt tette, ami árt mások jogainak. Folyamatosan csorbította és csorbítja az ország határain belül élő közel tízmillió, és a határokon túli közel ötmillió honfitársunk jogait a boldog, egészséges, hosszú élethez, a jóléthez, a szabad joggyakorláshoz, a törvény előtti egyenlőséghez és a teljesítményarányos társadalmi felemelkedéshez. Ezáltal a megcsorbított jogú tömegek sem lehetnek szabadok, mert folyamatosan korlátozzák szabadságjogainak gyakorlásában, vagy egyenesen elveszik tőle e jogokat. A NER -vezérek lennének az elsők, akiket Jézus korbáccsal verne ki a Tempolmból.

Tehát szabadság ma Magyarországon politikai és társadalmi értelemben: nincs.

1-0

Égalité

A köztársaság mottójának második eleme, az „egyenlőség” arra utal, hogy származásra, társadalmi és vagyoni helyzetre tekintet nélkül mindenki egyenlő a törvény előtt. Mindenkit aszerint ítélnek meg, milyen hatékonyan járul hozzá az állam működéséhez.

NER-országban, ahol a politikai elit egyik fele megtette, a másik fele pedig bambán asszisztált az Alkotmány mint minden modern demokrácia alapjául szolgáló törvénykönyv eltörléséhez, nem beszélhetünk egyenlőségről. NER-ország népének, mely bénultan eltűrte, hogy a köztársaságot jelképesen és valóságosan is elvegyék tőle, és nevéből is ledobta a Köztársaság szót, a szabadság csak nyáréji kísértetként mutatkozik meg bizonyos fesztiválokon, hogy annál fájóbb legyen valódi hiánya.

Ha csak a Mészáros Lőrinc-Rogán Antal-Tiborc István triumvirátussal szimbolizált, a „saját lábon élő”, valójában az állami költségvetést és az országnak az EU által nyújtott fejlesztési pénzeket felhabzsoló, örökké éhes rablóbandára gondolunk, hamar rájöhetünk, hogy törvény előtti egyenlőségről csak görcsös, mutogatós röhögés kíséretében beszélhetünk ma Magyarországon. Polt Péter államügyész a NER sötét „védangyalaként” gondoskodik arról, hogy egyetlen hatalomban lévő politikus bűnözőnek se kelljen a törvény előtt felelnie személyesen tetteiért.

2-0

Fraternité

Az 1795-ös Francia Alkotmány bevezetője következőképpen határozza meg a „testvériség” fogalmát:

„Ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy más tegyen meg veled; tégy mindig olyan jót másokkal, amit magad is szeretnél.”

Ugyanezt kétezer évvel korábban egy hosszú hajú zsidó fiatalember, bizonyos Jézus nevezetű a következőképpen fogalmazta meg követői számára:

„Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek tegyenek, ti is úgy tegyetek velük.”

Amit Jézus itt tömören megfogalmaz, azt hívják aranyszabálynak, nyugati civilizációnk egyik alapvető értékének. Anélkül, hogy hosszas fejtegetésekbe bocsátkoznánk a fenti direktíva etikai és morálfilozófiai mélységeiről, álljon itt csak egyetlen minapi példa.

Balog Zoltán emberminiszter és református lelkész, akinek már csak papi hivatásánál fogva is kutya kötelessége volna betéve ismernie és gyakorolnia a fentebb idézett hosszúhajú júdeai fiatalember tanításait, a következőkkel kommentálta a szerinte kitűnő magyar egészségügyben megtörtént, közfelháborodást kiváltó esetet:

„Lehet, hogy nyitott mellkassal kell átszállítani a beteget egy másik kórházba, hogy CT-vizsgálatot kapjon, de a másik kórházban legalább van CT.”

Továbbá:

„Aki tehetősebb, az meg tud olyan dolgokat is vásárolni, amit mások nem.” – Értsd ezalatt: az egészségét, az életét, az élethez való jogát. Az élethez való jog mint kereskedelmi csereáru! Pf! A kislány, akit nyitott mellkassal szállítottak át műszerhiány miatt a Heim Pál Gyermekkórházba, még aznap este meghalt. Jézus mit szól ehhez? Gondolatkísérlet. Ha ne adja az Örökkévaló, de történetesen Balog Zoltán emberminiszter és református lelkész gyermekét kellene műszerhiány miatt nyitott mellkassal átszállítani egy másik kórházba, vajon mi történne…?

3-0

Ennyit a testvériségről.

NER-magyar nép: Minden-semmi.


Szólj hozzá