Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

Megcsinálták – Farkasvonítás

 

Ha röviden akarom értékelni a balliberális ellenzék választási szereplését, akkor ezt mondhatom:

nagy volt a mellény és óriási ruhát kaptak.

A szégyenteljes vereséget csak tetézte az, hogy a választóikkal elhitették azt, hogy képesek legyőzni a jobboldalt, ezen belül a 2007 óta a pártpreferencia listákat meggyőzően vezető és a korábbi képviselő választásokat kétharmaddal nyerő Fideszt. A balliberális pártok pöcegödör morálját pedig jól mutatja az, hogy nem hajlandók sportszerűen elviselni a vereségüket, nem képesek gratulálni a győztesnek, amit minden demokratikus országban, amire oly sokszor hivatkoznak, még a választás éjszakáján megteszi a vesztes párt vezetője. E helyett választási csalásról szónokolnak és tüntetéseket szerveznek egy legitim választáson győztes pártcsoport ellen. Ha a balliberális pártok vezetőinek és nyilván azok támogatóinak lehet szégyenkezni valója, akkor éppen ez a nem demokratikus viselkedés lehet az alapja és oka.

Világosan ki kell mondani azt, hogy a jobboldal egy tiszta és törvényes választáson megsemmisítő vereséget mért a balliberális ellenzékre. Aki erre nem hajlandó, az kétségbe vonja a liberális demokráciánk létét, és horribile dictu egy anarchikus rendszer felé viszi az országot. Egy választás után nem a másokra kell hárítani a vereség felelősségét, hanem minden abban részt vevő pártnak az a feladata, hogy elemezze a választást és a tanulságokat levonva határozza meg a következő időszak teendőit. De annak semmiképpen sincs helye, hogy kétségbe vonják a választást lebonyolító emberek tisztességét, merthogy éppen ezek munkája tehet egy választást törvénytelenné. Annak sincs helye, hogy magának a a választási törvénynek a legalitását vonják kétségbe, mert azzal nem csupán a hazai törvényhozást minősítik, hanem az Európai Parlament és az Európai Bizottság ellenőrző és szabályozó tevékenységét is. Tudomásul kell venni azt, hogy a választási törvényünk egy legitim hatalom legitim törvénye, és annak minden eddigi gyakorlati végrehajtása legális volt, ami az új kormány legitimitását is biztosította.

Vissza kell térnem egy fontos problémára, amiről sokan megfeledkeznek.

Korábban azt írtam, hogy a jobboldal mért megsemmisítő vereséget a balliberális ellenzékre. Ezért azért írhattam, mert ide nem csupán a Fidesz-KDNP pártcsoport sorolható, hanem a Jobbik is. Az senkit se zavarjon meg, hogy a mostani választáson egymás ellen küzdöttek, mert a Jobbik egyedül saját magának akarta a politikai hatalmat, amit azért kísérelhetett meg, mert gyenge volt a balliberális oldal. De egy bivalyerős balliberális ellenzék esetén, ha a Fidesz nem érné el az abszolút többséget, akkor nyugodtan támaszkodhatna a Jobbikra egy kormányalakítás céljából. Ugyanis, ha a Jobbik nem menne be egy Fideszes koalícióba, akkor a kormánypártnak a balliberális ellenzéki pártokkal kellene kormányt alakítania, vagy pedig egy új választás kockázatát választja. Ezt pedig egyik párt sem szeretné még a rémálmukban sem.

De vessük össze a jobboldal és a balliberális oldal jelenlegi erejét. A választási eredmények alapján a kormánypárt 2.540.970 szavazatot, míg a Jobbik 1.021.857 szavazatot kapott, ami azonban még változhat. Ez több mint 3,5 millió szavazót jelent, amivel szemben az MSZP-Párbeszéd pártszövetség csak 646.004 voksot, illetve a DK 292.131 szavazatot állíthat szembe. Bár ez utóbbiak is változhatnak, de a lényeg nem: a jobboldal több mint 3,5 milliójával szemben a balliberális oldal egymillió voksot sem tudott szembe állítani. Korábban az MSZP egyszerűen valótlant állított azzal, hogy 20%-ra taksálta a támogatottságát, a DK pedig azzal, hogy több mint félmillió támogatót mondott. Ha ezt a helyzetet összevetjük a 2006-os választási eredményekkel, amikor az MSZP 2.336.705 szavazatot gyűjtött be, akkor nyilvánvaló a balliberális oldal fokozatos és erőteljes erodálása. Ha pedig kivetítjük ezt a folyamatot a jövőre nézve, akkor csak további térvesztéssel lehet számolni. Magyarán: itt és most a balliberális pártoknak alaposan meg kell gondolniuk azt, hogy milyen jövőt képzelnek el maguknak és a választóiknak. Azt gondolom, hogy számukra nincs más perspektíva, mint először a megalázó vereség miatt bocsánatot kérni a választóiktól, majd szép csendesen visszavonulni és átadni a stafétabotot másoknak, akik talán jobban tudják érvényre juttatni a szocdem politikai értékrendet. Azok a balliberális pártok, amelyek immár három választáson hozzásegítették a Fideszt a kétharmados parlamenti többséghez, nincs helye a politikai életben, mert a későbbiek során sem lesznek képesek megfékezni a jobboldal győzelmét. Ezt vagy belátják és tisztességgel hátrébb vonulnak és a tagságukat egy feljövőben lévő újabb és hitelesebb párthoz engedik, vagy pedig tovább folytatják a szélmalomharcot a jobboldal ellen, ami ezekkel a pártvezérekkel sohasem fog győzelemre vezetni. Ha a mai pártvezetők önmagukat jó politikai érzékkel megáldottnak tekintik, akkor ezt nekik világosan kell látniuk és főként tudomásul venniük. A változást nem azzal kell kezdeni, hogy mondjuk az MSZP élére más elnököt választanak meg, mert azzal maga a párt vezetősége és tagsága nem cserélődik ki. Az sem tekinthető jó megoldásnak, amit a DK csinál: marad a pártvezető, és folyamatos ellenállásra rendezkedik be a hatalommal szemben. Ezzel a módszerrel sem cserélődnek le a pártvezetők, főleg a pártelnök, csak éppen az anarchia felé vezetik az országot. Röviden: itt lenne az ideje annak, hogy végre Magyarországon is egy nyugati típusú szociáldemokrata párt jöjjön létre, amelyikben nem a régi, a kádári puha diktatúra emlőin felnevelkedett KISZ-esek a vezetők, hanem őket egy fiatal és képzett szakemberekből álló csapat váltja fel a szocdem érdekek politikai képviseletében.

S ez utóbbi vízió megvalósítására már a közeli jövőben van lehetőség, hiszen létrejött és eredményesen szerepelt a Momentum párt.

Ma még nem gondolom azt róluk, hogy ezt az általam vázolt víziót képesek lesznek megvalósítani, de a távlatokban alkalmasak lehetnek arra. Bárhogyan is történjen, a Momentum példát mutathat arra nézve, hogy a semmiből is feljöhet egy olyan párt, amelyik már egy új politikai kultúrát vezethet be és amelyik akár egyenrangú pártként léphet fel a Fidesszel szemben. A Momentum mindvégig erőteljesen szemben állott a balliberális pártokkal, aminek a fontosságát és jelentőségét igazán csak most értékelhetjük. Egy olyan párt, amelyik egy új politikai kultúrát akar bevezetni, nem állhat össze olyan pártokkal, amelyek annak éppen az ellenkezőjét mutatják fel. S ezt még olyan magasabb rendűnek gondolt cél, mint a Fidesz leváltása, sem írhatja felül, mert azzal csak az új párt hitelességét rontja le. Itt még az is nagyon fontos jelenség, hogy a hazai politikai életben megindult egy erjedés, ami a rendszerváltozáskor létrejött és még talpon maradt régi pártokat akarja leváltani és egy új politikusi gárdával kívánja helyettesíteni.

Szóval, szerintem ez lenne a kívánatos jövő, aminek már most megvannak az alapjai, csak elég állhatatosnak kell lenniük azoknak, akik ezt a változást meg akarják valósítani. De nem vagyok naiv, és világosan látom azt, hogy sem az MSZP, sem a DK nem fogja megtenni azt a szívességet, hogy legalább a vezetői hátrébb álljanak. Sőt, a DK vezetői győzelemként értékelik a mostani választást, aminek tényleg van reális alapja. Míg ugyanis korábban csak 4 képviselője volt benn a parlamentben, most önálló frakcióval 9 képviselőjük lesz ott. Kétségtelen az, hogy ez sokkal tágabb teret nyit meg számukra a parlamenti politizáláshoz, de ez sem fedi el a lényeget: a DK és annak vezetői még egy-két cikluson keresztül eljátszhatják az “igazi nagy demokrata” tragikomédiáját, de nincs perspektívájuk. Már létezik a Momentum és feltehetően hozzá hasonló pártok jönnek létre, amelyek egyszerűen elszívják majd tőle a választókat. A Momentum most csak 150 ezres támogatottságot kapott, de később ez csak növekedni fog, ami egyúttal az MSZP és a DK vesztét készíti elő.

A DK-nak volt egy olyan választási plakátja, amelyen ezt olvashattuk: “Gyurcsánnyal megcsináljuk”. Tényleg megcsinálták: a rossz politizálásukkal megásták a saját sírjukat.

P. S.: Tegnap találkoztam egy volt újságíró kollégámmal, aki korábban az egyik vidéki napilap főszerkesztője volt. Egy éve ezt a lapot felvásárolta Mészáros Lőrinc, így őt, mivel nem volt Fideszes, azonnal kirúgták. Gondolom, nem kell külön bizonygatnom azt, hogy az utóbbi 8 év balfácán balliberális politizálása alapot adhatott arra, hogy ilyen megtörténhessen. Van egy költői kérdésem: vajon a baloldali eszmeiségű újságírók utcára tételében érez-e felelősséget az MSZP és a DK vezetősége?

Székely Szabolcs

Szólj hozzá