Zárójel
Megdöbbentő válasz T. Sipos Barbarának - Az érem másik oldala
Fotó: internet

Megdöbbentő válasz T. Sipos Barbarának – Az érem másik oldala

Nem  tetszett, hogy itthon a munkaadók  tesztelték, felvételiztétték Egy korábbi ismeretséget felhasználva, egy londoni magyarhoz fordult segítségért aki az Uniós csatlakozás előtt ment ki. Vigyázat ez is Anglia

A levél előzményét, T. Sipos Barbara levelét itt olvashatod el: Kattints ide

letöltés

Ez is Anglia

(A levél előzményét, T. Sipos Barbara levelét itt olvashatod el: Kattints ide) 

Hát, röviden az én történetem….A2 szintű angollal próbálkoztam többször, vidéken meghirdetett álláshelyre amire a budapesti képviselőkkel megkötöttem a szerződést. Ráébredtem gyorsan, hogy akik Kanadából, vagy az USA-ból visszajöttek, azoknak is kemény dió a felvételi interjú vidéken, annak ellenére, hogy több évet töltöttek, tanultak nyelvi területen nem úgy mint én.

Keresgélés következett:

Sajnos az egyik angol filmben (1980-as években látott) szituáció ismételte magát, utcaseprőknek vettek fel közép és kelet-európai diplomásokat. Szállásadóm elmondása szerint jó hely, mert 10 fontot fizetnek óránként és biztos, mert állami elhelyezést ad. Diplomám nem volt, és nem vettek fel, továbbá meg se lengyel, se cseh nem voltam.

(Két év múlva, már volt olyan magyar lakótársam aki utcaseprőként dolgozott nem volt diplomás de a fizetése is kb 5.3 fontra csökkent a munkaerő túlkínálat miatt.)

A Heatrow repülőtér melletti zöldség-gyümölcsátcsomagolóba vettek fel ügynökségen keresztül. Fagyasztóban végzett munka volt, ahonnan hazafelé a szállásra 3 átszállással, 1.5 órát utazva értem el az utolsó busszal. A munka intenzitásáról csak annyit, hogy a fagyasztóban az izzadságtól vizes volt a ruhám. Összességében egyre kevésbé tetszett  Anglia

A szállásadó magyar segített újból, és 4 főt keresett egy új raktárba kínai céghez a lakók közül. Én is belementem természetesen, de a cégnél dolgozó angol manager ezért pénzt kért. 200 fontot fizettünk fejenként részletekben, a magyar szállásadón keresztül. A raktárban elég szemét módon viszonyultak, a Srí Lankából menekültek egy része a magyarokhoz. Ennek eredményeképp én is lesérültem, gerinc és ízületi problémáim lettek.

A munka, a tengerről beérkező konténerek kézi kipakolása volt.

Sajnos, volt néhány eszetlen huszonéves, aki úgy gondolta, ha nagyon hajtunk akkor ők biztos kapnak valami jó állást a cégnél. Mivel Magyarországon is dolgoztam előtte konténerek ki-be rakodásában, ezért a régebbi dolgozóktól tudtam, hogy egy nagy konténer 4 órás normaidejű. Ezzel szemben mi, kb., 1 óra 20 perc alatt csináltuk meg. Kézi kirakodásról van szó. Plusz ami még nagyon “izé” volt, hogy állítólag az egyik informatikus lebeszélte a kínaiakat arról, hogy fóliázó gépet használjunk a raklapok betekercselésére, mivel kézzel gyorsabb.

Igen, csak arra nem gondolt hogyha belendül a cég, sokkal nagyobb lesz a forgalom.

Nagyobb is lett, és napi 100-140 tonnát rakodtunk ki. Mindezt minimálórabérért 5-en. Plusz betanításra mindig adtak egy főt, akinek a panaszait mindig hallgathattuk. Hogy milyen panaszokat?

Olyat, ami velünk is megesett:

10-12 fő jutott lakásonként általában 1 wc-re, zuhanyzóra. A Home office által kért munkaadói igazolást hónapok múlva kaptuk meg a munkáltatótól,  pedig jogszerűen 1 hónapon belül ki kellett volna adni. A TB Adó angolul NI szám igényléshez napi telefonos próbálkozás ellenére 6 hónap után értem el oda, hogy felvették az adataimat. Amikor elmentem az NI interjúra kiderült, hogy hiába mondtam el minden adatomat telefonon keresztül, az adatlapok eltűntek ezért újra ki kellett tölteni.

Hiába akartunk bankszámlát nyitni egy ideig nem nyitottak, az útlevél nem volt elég a személyazonossághoz, egyre inkább azt akarták, hogy váltsuk át a jogsinkat angolra, mert azon rajta van az angliai levelezési cím. Amikor lett számlánk, akkor meg nem akartak se Mastercard, se Visa logót adni rá, több évi vezetett számla után sem.

Amikor elmentem a körzeti orvoshoz, az ott dolgozó recepciós nem vett fel betegnek, mivel csak hetibéres munkám volt. Így a gerinc, és ízületi problémáimmal egy akupunktúrás kínai céghez jártam, volt amikor minden hétvégén. Így, a minimálbéres fizetésem maradéka náluk landolt.

Sajnos, mi magyarok csak minimálbért kaptunk, míg a cégnél dolgozó kínai, jamaicai, stb kb. 11 náció, jobb pénzt kapott amit általában, a péntek esti fizetés napon, – többek állítása szerint – el is szerencsejátékoztak (400-800Font/hét), utána meg a magyaroktól kéregettek. A magyar munkavállalók is, legalább két egymással (is) ellenséges csoportra oszlottak szét. Az állandó cserélődés miatt mindig új és új munkatársakat kaptunk, ami idegileg őrjítő volt. A lakótársak is nagyon gyorsan cserélődtek, kb., 150-ig számoltam őket. Sajnos a lakótársaim zöme is a “neked sem jött be Anglia” csoportba tartoztak.

Két, három emlékezetes személy:

Felsőfokú végzettséggel, otthon programozóként dolgozó személy, nagyon jó nyelvtudással, sörízű pattogatott kukoricát gyártani vették fel minimálbérért. Európai uniós angol tolmács végzettségű személy, 20 fontja maradt munkakeresés után, és  autóstoppal jött haza.

Volt ezüstérmes sportoló:

Addig terrorizálta a lakótársakat, amíg egyszer eltörte az egyik lakó kezét, majd az szétverte a sportoló fejét kalapáccsal – állítólag.

Amikor rájöttek a cégnél, hogy nem oké az egészségem, adtak egy takarítógépet amivel a raktárat mostam fel naponta, plusz a beérkező szemetet válogattam. Volt egy Srí lankáról menekült munkatársam is, aki szinte semmit sem dolgozott, csak állt a kukaürítő gép mellett és telefonált haza. Rengeteg túlórája volt.

Egyszer megkérdeztem mit vesz a pénzéből. Azt mondta 3 szintes házat vett belőle a felesége otthon. Jó nem? Én dolgozom, a menekült munkatársam meg házat vesz.

Volt amikor 3 főnököm volt 5 percen belül….

Ha mindez nem lenne elég, kitalálták még, hogy a wc-ket is nekünk kell csinálni. Hogy miért nem csinálta aki eddig? Mert valakik a wc ülőkékre potyogtattak 4-5 “négercsókot” köröskörül, ülőkénként. Soha nem sikerült rájönni, hogy ki csinálta és mikor.

Forróvízes magasnyomású mosóval mostam mind a három műanyag wc-t 1-1.5 óránként, ezenkívül ha nem volt ember, akkor a visszarakodást a konténerbe. Vagy kifelé járatkísérőnek.

A vezetékes vízről annyit, hogy:

Kb., minden harmadik újonnan érkező személy hányással hasmenéssel küzdött. Nekem is sikerült egyszer nem felforralni a vizet, és utánna 20-szor mentem el a wc-re. A kórházban a fekete orvos nem tudta mi lehet ez. Ha a fehér angol recepciósokra van bízva nem vesznek fel, de szerencsére egy kínai nővér felvett. Máskor, a fehér angol orvos nem akart kezelni, mert nem tudott rendesen elbeszélgetni, romániai fiatalabb kollégájának ez nem volt akkora akadály.

2004-ben 35 font volt egy egyágyas szoba, ebben egy ágy, szék, és szekrény fért el. 2008-ban 65-öt fizettem, ma ez kb. 90 font. Az egy útra szóló buszjegy úgy emlékszem 83 penny körül volt, most úgy tudom 2 font felett van. Minimálbér kb. 5 font 20 penny volt, ma 7 font 20 ami bruttó és ebből TB-t, adót vonnak. 2008-ban tértem haza és leszázalékoltak.

Sajnos a környezetemben szintén él olyan, nálam fiatalabb, aki szintén raktárban dolgozott neves világcégnél, és neki sem jött be. Ő itthon dolgozik.

Remélem aki ezt olvassa annak bejött Anglia.Üdv Miki

Szerkesztőségünk várja az ilyen, vagy ezzel éppen ellenkező külföldi munkavállalási élettapasztalatok leírását. Oszd meg velünk, mi megosztjuk olvasóinkkal!


Szólj hozzá