Zárójel
Mire jó az ellenség (akkor is, ha nincs)
(fotó: internet)

Mire jó az ellenség – akkor is, ha nincs

Az ideális államban (amilyen persze nincs) a demokratikusan megválasztott, tisztességes és hozzáértő politikusok gazdálkodnak a nép javára a költségvetésből, és a rendelkezésre álló lehetőségeket felmérve oldják meg a társadalmi, szociális, gazdasági és egyéb problémákat, és az Ellenség is megjön mire kell.

Mire jó az ellenség (akkor is, ha nincs)
Kép forrása: internet

Az ostoba soha nem butáskodik

Sajnálatos, de kétségtelen tény, hogy sok demokratikusan megválasztott politikus nem tisztességes, és/ vagy nem tülekedett előre a sorban, amikor az észt osztották. Hatalmon lenni persze kellemes és kifizetődő, így senkitől nem várható el, hogy lemondjon róla, pusztán azért, mert – akár maga által is tudottan – nem alkalmas a rábízott feladat ellátására, és ez a magányos farkasokra és érdekközösségbe tömörült politikusokra egyaránt érvényes. Igen ám, de mi lesz, ha a közvagyon megcsapolására irányuló hajlam és/vagy az alkalmatlanság napvilágra kerül – és nagy valószínűséggel ez a sors útja -, a köznép pedig, más közéleti elfoglaltsága nem lévén, kutakodni kezd és következményekkel járó következtetéseket von le? Nos, a lebutább politikus is tudja, hogy  soha nem szabad hagyni ennyire elfajulni a dolgokat. Akkor meg hogyan tovább?

Ellenség nem lesz, hanem van

Az egyik (életidegen) lehetőség, hogy a bűnös beismeri bűneit, az alkalmatlan felismeri korlátait.

A másik, hogy gondoskodnak a közélet iránt érdeklődők szórakoztatóbb elfoglaltságáról. Ez az igazi megoldás, amelynek megvalósításához számos – primitív és rafinált – eszköz áll rendelkezésre. Ilyen jól bevált módszer, amikor a társadalom egészét fenyegető kitalált (nagy ritkán erősen eltúlzott jelentőséggel felruházott valódi) ellenséget (személyt, szervezetet, népcsoportot) állítanak a figyelem középpontjába, kihasználva azt a tényt, hogy a krimit mindenki szereti, és ha ráadásul ő maga a potenciális áldozat, semmi sem túl drága azért, hogy a róla atyaian gondoskodó politikusok megszabadítsák a fenyegető veszélytől. A módszer előnye ráadásul, hogy az aktuális ellenség tetszés szerint cserélhető, egészen az idétlen idők végezetéig. A rendszerváltás utáni politikusok éltek is vele rendesen – volt már itt ellenség (nagyjából időrendben) a „komcsik” bandája, Bokros (a főgonosz), Gyurcsány (a szemkilövő), az IMF, Brüsszel és most Soros – és persze (ki nem mondva, csak összekacsintással kommunikálva) mindvégig, mint az egyes szakaszokat összekötő kohéziós erő, a zsidó (nemzetközi, világösszeesküvő).

Kapcsolódó cikk

Tovább a hétköznapi fasizmus útján!


Szólj hozzá