Zárójel
Móra Ferenc feminizmusa
(forrás: internet)

Móra Ferenc feminizmusa

Móra Ferencről a legtöbbünknek írói munkássága jut az eszünkbe. Tudjuk, régészként is megállta a helyét, hosszú évekig, 1917-től haláláig a ma nevét viselő szegedi múzeum igazgatójaként dolgozott. 

Móra Ferenc feminizmusa
Az író és Panka a címzettje (fotó: internet)

„Agglánynak lenni szégyen, agglegénynek lenni dicsőség”

Az íróembernek volt egy másik, kevésbé ismert oldala is. Szóban, tetteiben és írásban is kiállt a nők egyenjogúsága mellett. Tette ezt abban a korban, amikor még nem volt természetes, hogy a nők tanulhassanak, ráadásul választójoguk sem volt. Persze ma sem egyszerűbb sokkal a nők helyzete, mint akkoriban, ránk fér Móra feminizmusa.

Lányának, Pankának írt levelében magunk is meggyőződhetünk arról, milyen kérdések foglalkoztatták Mórát a feminizmussal kapcsolatban.

A levelét így kezdte:

Így négyszemközt megmondhatom neked, kislányom, hogy én azt hiszem, ha akarod, ha nem, te magad is feminista vagy. Nagymama még csak elemi iskolába járt, anya már a képzőt is elvégezte, neked már érettségid van. Hát ez a feminizmus, édes gyermekem.

Igyekszik azonban bemutatni, hogy mi is vár az imádott kislányára, ha kikerül az otthon védettsége alól:

De az igazi stúdiumaidat a feminizmusról majd akkor végzed, szívecském, mikor én már nem simogatom a hajadat. Majd ha megtudod, hogy az előszobánkon túl kezdődik az élet, és az nincs olyan melegre fűtve, mint a mi lakásunk

A való életben, mikor már a szerető család nem áll az író lánya mögött, sok nehézséget kell legyőznie:

Majd ha tanácsos uraknál koldulsz a bizonyítványaiddal, és nem eresztenek be hozzájuk, mert nő vagy. Vagy nem eresztenek ki tőlük, mert nő vagy. Majd ha gondolatok és eszmék születnek a szívedben és az agyadban, és meg kell őket fojtanod egyenként, mert az emberek figyelmének kapui nem nyílnak fel előttük. Ha férfi volnál, megtapsolnának, s azt mondanák, lángész vagy. Így megcirógatnak, és azt mondják: szép a nyakad.

Mi kell a férfinak?

Az író emlékezteti Pankát, hogy a nők élete bizony nem fenékig tejföl. A férfiak többségének nem önálló, gondolkodó nőkre van szükségük. Könnyen lehet, hogy magányos élet várja azokat, akik ki akarnak törni a hagyományos női szerepből:

Majd ha békességben élsz a kis szobádban, macskák, kutyák, kanárik és Meredith- regények közt, piros korallal a füledben és fájdalommal a szád szögletében, mert a szomszédék cselédje úgy igazítja útba a suszterinast, hogy “ott a sarokban lakik a vénkisasszony” – és agglánynak lenni szégyen, csak agglegénynek lenni dicsőség.

A levél zárása is szomorú jövőképet fest:

Vagy, ha feleség leszel, talán nagyon boldog feleség és nagyon boldog anya, és asszony voltod mégsem engedi, hogy ember légy – majd akkor tudod meg, kisszívem, mi az a feminizmus.”

/forrás: Móra Ferenc: A világ így megyen; Válogatott írások/

Hihetetlen, hogy Móra ezeket a sorokat több mint száz éve írta. A nők választójoga azóta természetes egy jogállamban. A dolgozó nő és a családanya szerep összeegyeztetése ma sem egyszerű, gyakran konfliktusos. Az egyenlő munkáért, egyenlő bért  elve is csak álom még hazánkban. Felmérések szerint a férfiak jövedelme 18 százalékkal magasabb, mint a nőké. Mennyit változott a világ több mint száz év alatt, és hova tűnt a haladás feminizmusa?


Szólj hozzá