Zárójel
Hibák és hibázók
fotó: facebook

Nagy Bandó András: Hibák és hibázók

A Fidesz EP képviselői még Orbán Brüsszelbe érkezése előtt, a néppárti képviselők felé küldött, jelzés értékű magyarázkodással próbáltak enyhíteni csöppet sem rózsás helyzetükön. Majdhogynem pontosan másolva Rákosi Mátyás ötvenes évekbeli szavait jelentették ki: „Követtünk el hibákat és készen állunk a kijavításukra.”

Milyen hibákra tetszenek gondolni?

Ekkor kellett volna egy kemény oknyomozó újságíró, aki ráhajt erre a mondatra, és megkérdezi őket, sorban, mindegyiküket: lennének szívesek fölsorolni, milyen hibákra tetszenek gondolni? Ha pedig választ kapott volna rá, akkor már csak annyi kellett volna, hogy ő és újságíró kollegái nyomon kövessék, mennyire álltak készen a kijavításukra, egyáltalán: törekedtek-e a kijavításra, azaz véget ért-e a hibának mondott vétkek és gazságok elkövetése?

Hogy mi mindenben hibáztak, fölsorolni sem érdemes, erről írtam egyfolytában az elmúlt hét évben, de arról érdemes lenne beszélni, mik voltak azok, amik nem hibák voltak, nem hibázások, hanem galád módon kiagyalt és véghezvitt cselekedetek. Az, aki hibának meri nevezni a demokratikus rendszer szétverését, a fékek és ellensúlyok porrá zúzását, a közmédiák arcpirító lenyúlását és megszállását, az illiberális eszetlenség erőltetését, a felcsúti TAO-temetőt, az ország gázszerelőjének más tollaival megejtett szárnyalását, a Tiborcz család kitömését, Matolcsy és családi-baráti körének díjazását, a főügyész ország ellenes munkálkodását, a közpénz minden téren történő osztogatását és bezsebelését, vagy a Farkas Flóriánhoz köthető milliók elherdálását és visszapótlását, szóval az egész egyszerűen hülye, és méltatlan arra, hogy bármiféle pozícióban tevékenykedjen, akár itthon, akár az EP-ben.

A hibát aligha lehet többféleképpen értelmezni.

A Magyar Értelmező Szótár azt írja:

„mulasztás v. kifogásolható tett.”

Tudományosan:

„A helyes értéktől való eltérés.” Aztán még: „Valamiben tökéletlenség, hiányosság.” És még: „Baj, nehézség.”

A „hibás” jelentése figyelemre méltó:

„Aki hibát követ el, aki valamiért hibáztatható.”

És itt álljunk meg egy percre! Mit is mondtak az EP képviselők?

„Követtünk el hibákat és készen állunk a kijavításukra.”

Amennyiben hibáztak, akkor hibáztathatók, egészen pontosan: felelősségre vonhatók. Nos, ez az, amit elérhetett volna a föntebb említett oknyomozó újságíró, ha megkérdezi: milyen hibákra gondolnak? Menjünk csak végig tételesen! És ha minden tétel egybegyűlt, kezdjük el a „hibáztatást”, azaz a felelősségre vonást!

El- és beismerés

Megtörtént hát az első valamit érő el- és beismerés az EP képviselők részéről, és most, hogy lassacskán a bekeményítés táján jár a kampányolás, bekövetkezett az újabb, immáron istent is harcba hívó szózat, szónoklat. Aki elkövette, nem más, mint Isten hajdanvolt fölkent papja, Balog Zoltán, aki maga az emberi erőforrás.

Amit kimondott, elsuttoghatta volna a gyóntató papjának is, az legalább kimért volna rá valami papi büntit, és akkor Balog miniszter megúszhatta volna néhány bűnbánó imával. Így nem lesz bünti, és még az imát sem ő mondja, valakik majd imádkoznak a híveik közül, úgy értem: nem Isten, hanem a félisten, Orbán hívei közül, azok még rávehetők efféle társadalmi (vagy köz-) munkára.

Halljuk (olvassuk) hát a szót, mit mondott Balog Zoltán minap, a magyar baptisták 4. világtalálkozójának debreceni záró istentiszteletén! Nem kérdés, miről kell beszélnie egy papminiszternek egy jóféle istentiszteleten: a kormányról, melynek 2010 óta van egy harcban álló kormányfője, akinek a neve alatt hibáznak az olyan lakájok, mint Balog Zoltán ember és erőforrás. Nem kerülgetem a forró Szását, Balog azt mondta:

„Sok mindent nem jól csinálunk, de akik imádkoznak, arra kérik a mindenható Istent, a megváltót, hogy igazítsa ki, adjon jó tanácsokat, hogy jó irányba menjenek a dolgok.”

Az Isten erre csóválhatja a fejét: ezeknek adjak jó tanácsokat, akik még a Pápával sincsenek összebékülve? Én igazítsam ki mindazt, amit ezek galád módon elcsellóztak? Hát mit képzelnek, mi vagyok én? Ezek tényleg azt hiszik, hogy némi imádkozással mindent el lehet intézni? Azt hiszik, hogy én nem láttam, hogy én nem látom, mit műveltek ezek az elmúlt hét esztendőben? Inkább azért imádkozzanak, hogy oda ne csapjak közéjük egy jó kis villámlással és mennydörgéssel!

“Tolják hátrébb a biciklit!”

Na, jó, tanácsot adok nekik, mely ugyan jónak, az ő szemszögükből nézve jónak nem mondható: próbáljanak meg leszállni a túl magasra sikeredett lóról! Tolják hátrébb a biciklit! Aztán próbáljanak meg magukba szállni! Aztán vegyék észre, hogy azok is emberek, akiket nem vesznek emberszámba!

És persze Isten továbbra is csóválja a fejét, de most már önkritikusan, azt mondogatva, hogy ahogy elnézem ezeket, én is követtem el hibát, mert maguktól nem lehetnek ilyenek az én teremtményeim. Végül Isten már csak azon töri a fejét, ki igazítsa ki, amit elhibázott, és ki adjon neki jó tanácsokat, hogy végre jó irányba menjenek a dolgok.


Szólj hozzá