Zárójel
Orbán: „27 évvel ezelőtt azt gondoltuk, hogy Európa lesz a jövőnk, ma úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk Európa jövője.”
fotó: mti

Orbán Viktor nem nagy-formátumú, bölcs vezér

A Zárójel nemrég a nagy műveltségű, zseniális meglátásairól ismert Popper Péter Orbán Viktorról írt gondolatait osztotta meg az olvasókkal. Most lássuk egy másik szakember  gondolatsorát ugyancsak az “örökös” miniszterelnökről.

fotó: wikipédia
fotó: wikipédia

“A páciens neve: Orbán Viktor”

Pár évvel ezelőtt, 2014-ben, az azóta a Fidesz által „beszántott” Népszabadságban megjelent  egy pszichológiai elemzés, “A páciens neve: Orbán Viktor” címmel. Az írást Mester Iván docens  – valószínűleg álnéven— egy, a szakmához értő pszichológus jegyezte. A munkájából  próbáljuk a legjellemzőbbnek gondolt részeket kiemelve bemutatni, a miniszterelnök általunk vélt, valódi arcát.

A szakember szerint a kormányfő életében a nagy törést a katonaság okozta:

“a katonaság alatt megélt megaláztatás szinte vadembert faragott belőle az egyetemre. Balhék, fegyelmik, erőszakoskodás, leginkább Simicska Lajossal közösen. Úgy tűnik, azóta sem érti, hogy miért kellene visszafognia a haragját, sértődöttségét, elfojtott kisebbrendűségi komplexusaiból fakadó bosszúszomját.”

Lételeme a küzdelem, a folyamatos harc.

Veszteni nem tud, csak a győzelem elfogadható a számára:

“Karakteréből fakadóan képtelen megállni, izgatott, szorongó, kielégíthetetlen. Mint egy kisgyerekek, úgy csal a játékban. Nem fogja föl, hogy a csalással, térképek átrajzolgatásával megszerzett dicsőség hamis. Ez a hamisság azonban rendszerint csak a tudatalattiban jelenik meg: ezért frusztrált, ezért nyughatatlan, ezért vágyik újabb, valósnak ható dicsőségekre, amelyeket időről időre meg is szerez.”

Számára a politika az a terep, ahol szenvedélyeit kiélheti,

lehetőséget ad a hős karakterének a kibontakozására. Közben, tőr, zúz maga körül:

“De előbb-utóbb elmar maga mellől mindenkit, és megéri saját rendszerének és karakterének összeomlását. Már most is szembefordul a régi bandatagokkal (a korábban megkérdőjelezhetetlen akaratú, érinthetetlen Simicska Lajossal és az aggodalmaskodva radikális, de még tűrő Kövér Lászlóval) és egyre inkább csak a leghűségesebb csinovnyikokat értékeli, ezért egyre hígabb tudású, igazi tekintélyelvű karakterek veszik körül. Ennek is az ideáltípusa Szijjártó Péter, akinek a miniszteri kinevezése a legtisztább bizonyítéka annak, hogy – ami a kóros bizalmatlanságot illeti – OV feltételezhető paranoiája a régi, jól ismert mintákat követi.”

A játékszabályokat sportemberhez méltatlanul, maga alakítja.

A cél érdekében semmitől sem riad vissza, képtelen tudomásul venni a vereséget.

“Láthatóan személyisége nem ismeri a csalás szót erkölcsi, csak jogi értelemben, illetve ma már úgy sem, hiszen a jogot úgy alakítja, hogy neki több esélye legyen, hogy legalább magát és – egyébként egyre kétkedőbb – híveit meggyőzze becsületes szándékairól. 2002-ben majdnem belepusztult a vereségbe, de 2006-ra már kiépítette a lengyel mintára a ’80-as években már kipróbált hálózati összeroppantó rendszert és megtalálta a harcos, kérlelhetetlen, kompromisszumképtelen ellenzéki vezér bosszúálló szerepét.”

Ehhez hasonlót fogalmazott meg jóval korábban Popper is. A “docens” kiemelte, hogy a második kétharmados győzelme után, Orbán már semmit sem bízott a véletlenre. Mindent akart és gyorsan, ellentmondást nem tűrően:

” Rászabadította az igencsak megkérdőjelezhető intellektussal bíró fideszes második vonalat az országra, és nem hitt a szemének, amikor látta, hogy hogyan veszik be az emberek azt a mérhetetlen sok, de mégis a céljait elősegítő hazugságot, amit követői szájába ad. Saját beszédeinek nyilvánvaló hamis pátoszától és a homogenizált, alávetett tömeg látványától és lenézésétől megittasul. Ilyenkor kiszárad a szája izgalmában: ritka jelenet, de ez az orbáni infantilis hatalom- és örömmámor pillanata, az egyetlen őszinte és felszabadult pillanat az életében.”

OLVASTAD MÁR?   Demokrácia van, csak nem annyira! Cenzúra az Arc-on
Lakodalom volt Orbán utcájában – bekötötték a második Orbán-lány fejét

A miniszterelnök küldetéses politikus,

aki valójában lenézi az embereket, csak használja őket saját céljai eléréséhez:

“OV önmagát építi. Nem érdeklik az emberek, akiket semmire sem tart, nem érdekli a nacionalizmus, amihez nem ért, nem érdekli a politika sem már, mert unja, hogy viszonylagos politikai korrektség mentén kell nyilatkoznia, diplomatákkal kell feleslegesen fecsegnie. Nyugaton ez várja, míg keleten sokkal egyértelműbb az autoriter rendszerekkel való összekacsintás, a félszavakból is megértjük egymást, a tudjuk mi, hogy mi kell a másiknak egyszerű gondolatisága. Minden csak eszköz a saját hatalmi mániájának, énépítő törekvéseinek kielégítésére,..”

Mester Iván is kiemeli a miniszterelnök

származásbeli hátrányait,

amelyet a fővárosba kerülve több-kevésbé sikerült leküzdenie. De nem vált belőle igazi pesti értelmiségi.

“Álomszerű, amit ez a kisember elért pusztán azzal, hogy mérhetetlen pragmatizmust kölcsönöz neki saját nyüzsgő karaktere, túlfeszített idegrendszere, ami ugyanakkor megakadályozza abban, hogy ne csak a saját törtetése elősegítőjének lássa a demokratikus rendet. Ettől a tévedéstől, hogy a demokráciát meg kell haladni egy csak általa létrehozható nagyobb jó érdekében, lesz a demokráciája defektes, illiberális.”

A hatalmat, az uralkodást egy nagy színjátéknak tekinti:

“OV most még azt játssza, hogy mivel megkapta az egész országot, van küldetése. Addig építi át az országot, amíg a fantáziája engedi, s amíg meg nem unja. Azért egyre kapkodóbb, türelmetlenebb, mert már unja. Persze a legnagyobb problémát és unalmat saját maga számára a fantáziátlan, üres nacionalizmus és nem utolsósorban saját üressé vált individualizmusa jelenti: ezért van szüksége bárgyú tartalmakra az úgynevezett jobboldali értelmiségi körökből, vagy a jobbikosoktól, és azért szalad bele teljesen fantáziátlan elképzelésekbe, mint a szabadság téri emlékmű elkészíttetése, vagy Kerényi Imre infantilisan anakronisztikus ötleteinek felkarolása.”

Tisztában van azzal, hogy erejét a pénz jelenti.

Ameddig a kezéből tudja etetni az csahosait, nem lesz senki aki megkérdőjelezné vezetői szerepét:

“Úgy érzi, hogy a hatalma addig fog tartani, amíg a követhetetlenségig fokozott botránytempót fenn tudja tartani, és amíg a felfokozott pénzosztás következtében híveinek van mit a tejbe aprítaniuk. Ezért nem készül konszolidációra, és ezért balettozik rendkívüli ügyetlenséggel a Moszkva és Washington fedőnevű lövészárkok közötti szögesdrótba gabalyodva. Ez lesz a veszte, mert egyrészt az életszínvonal növekedésének elmaradásával párhuzamosan a konszolidáció-hiány és a botrányok fokozódása legitimitás-hiányt szül, amelynek a következménye a választóktól való teljes elszakadás, de ezúttal alulról.”

A szerző  szerint ha a körülötte lebzselők megérzik gyengeségét, gyorsan kihátrálnak mögüle. Az élni akarás vágya, a kiváltságaik megőrzése  érdekében, ha úgy adódik, még a ma leghűségesebbnek látszó emberei is “eladják” 32 ezüstforintért.

“A Fideszben hagyományosan káosz van, és ha borul a bili, a legtöbben „bátran” kihátrálnak. Emellett a jakobinus Lázár már készül a bukásra és amint feleslegessé válik a petit caporal a piacon, jó szívvel szabadul majd meg tőle, ahogyan utána a leggyorsabban tőle fognak megszabadulni a második-harmadik vonalas cinikusok.”

Orbán hatalmát a félelem, a szegénység tartja fenn.

Szinte tökéletes hűbéri rendszert működtet, melynek a tetején, mint – még–kikezdhetetlen tekintély, maga ül:

“… komoly gátja lehet a NER összeomlásának, az emberek tartós szegénységi küszöb közelében és félelemben tartása (a „van még mit vesztenem” érzésének napirenden tartása), az információ- és botránytömkeleg által előidézett közöny leküzdésének nehézségei, a médiatúlsúllyal ideig-óráig fenntartható ellenállás, és nem utolsó sorban a baloldal jelenlegi szereplőinek makacs ragaszkodása a baloldali politikai térfél megtartásához.”

OLVASTAD MÁR?   Demokrácia van, csak nem annyira! Cenzúra az Arc-on

A hatalma fennmaradásának a legfontosabb záloga, hogy nincs vele szemben valódi alternatíva.

Hiányzik  olyan, komolyan vehető erő, amelyről a tőle szabadulni vágyók elhihetnék, hogy képesek Orbánt leváltani, s rendbe tenni az országot. De hatalma ingatag, kiszámíthatatlan, hogy mikor következik be az a „pillanat” amikor a népharag elsöpri:

“Amíg nincs választási alternatíva, addig úgy tűnhet, OV mindent túlél. De nem így lesz. Azért nem, mert ugyan abban bízik, hogy az események kiszámíthatóak és majd képes lesz előrelátni és kommunikatíve kordában tartani azokat, azonban a magyar társadalom – paradox módon az idei elsöprő, hármas győzelemnek is köszönhetően – eljutott odáig, hogy az elfojtott indulatai kitöréséhez már egy kisebb inger is elegendő.”

A kórkép szerzője nem volt  optimista. A tanulmány írásakor biztos volt abban, hogy bukás 2018 előtt nem következik be. / Láthatjuk, igaza volt. Szinte kizárt, hogy a kormányfő hatalma nem tart ki jövő tavaszig,/ :

“Ám a cirkusz nemhogy az olvadásig, de legalább 2018-ig ki fog tartani. Abban a pillanatban, ahogy sikerül az OV mögött álló rendkívül instabil intellektussal rendelkező politikai vonalat az egzisztenciájukat sértő szankciókkal ellene fordítani, híveit és szavazótáborát a korrupciós botránnyal, a teljes nemzetközi elszigetelődés és Putyin ölelő karjainak rémével megosztani, kénytelen lesz egyre vakmerőbb diktatórikus lépéseket megtenni, de ez megállíthatatlanul felgyorsítja hatalmának amortizációját, EU-s pozícióinak feladását és forrásainak elapadását.”

A szerző szerint ez, a ma távolinak tűnő eseménysorozat lesz az amikor:

“OV szavazóinak jó része is rájön, hogy Orbán Viktor sajnos nem egy nagy formátumú bölcs vezér, de még csak nem is egy nagy varázsló.”

Popperhez hasonlóan a docensünk is foglakozik az Orbán utáni jövővel:

“Magyarország OV bukásával lezárhatja a politikai válságok korszakát és olyan civil kontrollt, valódi fékeket és ellensúlyokat építhet ki a hatalmat ellenőrizendő, ahol a súlyos és kevésbé súlyos pszichés problémákkal küzdő politikusok valóban párbeszédre, szolgálatra és transzparenciára kényszeríthetők és kiiktatható a rendszerből az ámokfutás.”

Sajnos ettől még messze vagyunk.

Orbán hatalma csúcsán van, élet és halál ura. Szavazótábora stabilnak látszik, a Jobbikon kívüli ellenlábasai megosztottak. A demokratikus ellenzék pártjai Orbán kottájából játszva, egymással vannak elfoglalva. Mintegy nyolc hónappal a választások előtt csak a nagy kuszaságot, a cicaharcot látják a jelenlegi hatalomból kiábrándult választók. Miközben a Fidesz már gőzerővel készül a tavaszi megmérettetésre, a baloldalon még csak a csírái sem látszanak abból, hogy hogyan akarják, milyen programmal, vízióval Orbánt leváltani. Még nem késő, de telik az idő. Amennyiben a 14′-es bohózat ismétlődik meg, a dühös  emberek büntetni fognak. Legfőképpen lábbal. Otthon maradnak a szavazás napján.

OLVASTAD MÁR?   EP képviselők a magyarra ferdített Disneyland kisvasútján

Kapcsolódó cikk

Orbánékról szakszerűen: Vigyázat, ezek bűnözők!




Szólj hozzá!

2 hozzászólás : "Orbán Viktor nem nagy-formátumú, bölcs vezér"

Visszajelzés
avatar
Rendezés:   legújabb | legrégebbi | legnépszerűbb
Ágnes Kollár
Vendég
Ágnes Kollár

Ez bizony igaz, sajnos! Ennek lettünk az áldozatai!!!

Pápai
Vendég
Pápai
Orbán a fő miniszter-csicskásait behajtotta az általa kitalált migráns-mocsárba és ma ott is hagyta őket.Ők most bizonyára úgy mennek a következő csatába, hogy közben , magukban gazdájuk édesnyját emlegetik nem kifejezetten emelkedettt stílusban. Erős és keserves gondolkodás után a felcsuti önjelölt király rájött: még sincs élet az EU-n kívül, annak pénze nélkül. Miből is tudnának -ő és bandája- dinasztiáik építéséhez , felfoghaatlanul nagy pénzeket elsíbolni? Eőrelátható nagy kudarcát Ficóra hivatkozva ismerte be,akinek több az esze, gyalkorli érzéke a magát a széteső félben levő visegrádi négyek vezérének képzelő felfuvalkodott gömböcénél. (Szlovákiai magyar ismerőseim is ezt mondják.)A bérekről szóló szövegén sírva lehet… Read more »
wpDiscuz