Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

Portyázunk

Bár az igazi portyázás a honfoglalás után indult, azért ez előtte sem volt idegen tőlünk. Még akár a Kárpát-medencébe tévedés is ebből eredhetett. De ettől függetlenül soha sem hagytunk fel vele. Néha persze fordult a történelem kereke és minket portyáztak meg. Mondhatni a tatárok kezdték a sort, de nem is ez volt az utolsó.

...

Portyázunk
Portyázunk

Jöttek a törökök, le is ültek, mint az iszap, 150 évig élvezték a vendégszeretetünket.

Mert mi szeretjük ugyan a turistákat, de azért jobb, hogyha bekajálnak, körülnéznek és hazamennek. Aztán a sógorék is jól megportyáztak minket, ráadásul be is vittek a málnásba, aminek eredménye Trianon lett. Némi lélegzetvétel után jöttek a németek, majd az oroszok. Egyikben sem volt sok köszönet. Aztán 89-ben kinyílt a világ. Mindenki mehetett világgá, ha épp volt rá pénze.

Ha nem, maradt a portyázás.

Némely törzs rájött, hogy a sokat szidott nyugat, egy kincsesbánya. A törzs tagjai hoztak mindent, kerti traktort, laptopot, bútort, elemlámpát, rozsdás vasat. Néha persze némi hiba is becsúszott, nemcsak a megunt, hanem az élő cucc is becsúszott, de hát a portya már csak ilyen. Aztán elindultak Kanadába is portyázni, de az már nagy falatnak bizonyult, így hát üres kézzel tértek haza.

Az igazi lehetőséget az Únió hozta el, mert akkor a portya intézményesített keretet kapott.

Persze azok a lökött kapitalisták úgy gondolták, ha kitömnek pénzzel minket, akkor jól utolérhetjük őket. Pedig Viktorunk is rendszeresen sarcolta őket, de mire kicsit észbe kaptak, már meg is lettek portyázva. Persze a balgák azt hitték, hogy gyárak, és kisüzemek épülnek, de hát csak a vazallusok zsebe dagadt. Ugyan lett kisvasút, meg stadionok, de valahogy csak levegővel sikerült megtölteni őket. De hát tudjuk a levegő manapság már aranyárban van, de ez minket nagyon nem érint, mert az aranyunkat is eltapsoltuk.

De hát ha már olyan portyázósak vagyunk, elportyázta a vezetés a 3000 milliárdot is. Portyáztunk mi Romániában is, hoztunk onnan állampolgárt meg szavazatot is, dögivel. (ja igen, még a halottak szavazatait is) Ja, hogy sokba került? Hát igen, kockázat nélkül nincs ráfizetés.

Aztán a bankok is megportyáztak bennünket.

Elhitették velünk, hogy szert tehetünk egy kisebb vagyonra. Azt már elfelejtették elmondani, hogy ehhez be kell fektetni egy nagyobbat. Aztán Viktor gondolt egy nagyot és elindult kelet felé portyázni. De hát volt ott egy tábla, az volt ráírva, hogy “sztoj”. De azért eljutott Moszkváig, csak hát ott egy megveszekedett garast sem kapott. Cserébe viszont kapott egy atomerőművet, legalábbis, ígéret szintjén. A baj persze az lett, hogy nem ingyen, hanem kölcsönbe. Illetve az árát adják kölcsön. Azzal meg az a baj, hogy vissza kell fizetni. Ráadásul többet. Ki érti ezt a portyázást. Ma már valami egészen mást jelent, bizonyára.

Aztán a kínaiaknál is bepróbálkozott a mi Viktorunk. Pedig a ferde szeműekkel már futottunk egy kört, úgy nyolcszáz éve és akkor se jött be. De hát leleményes a mi vezetőnk, kitalálta, hogy itthon is portyázik. No nem a saját hűbéresei között, hanem az egyszerű népnél. Annak is a bukszájában. Mostanság már arra fanyalodott, hogy kéreget. Ráadásul pénz, annak ellenére, hogy annyi pénze van, hogy azt se tudja mennyi. Megtakarítása ugyan csak pár százezer, csakhogy olyan sok bank van szerte a világban, a fene se tudja hányban van ennyi. Szóval úgy tűnik a portyázásnak kezd vége szakadni.

Mostantól, ha kapni akarunk, cserébe adni kell valamit.

De mit? Lassan semmink sincs. A gyárak, üzemek tetején angol, német feliratok díszelegnek, az igazgató nevét még elolvasni sem tudjuk, nemhogy kimondani. De hát Viktor egyvalamit tud adni és nem is tétovázik, hogy megtegye. Rabszolgát. Mert hát ennek is bővében van, csak úgy hívják, közmunkás. Nekünk mára már csak ez maradt. A mi portyázásunk vége az lett, hogy már kereskedni sem tudunk, mert nincs olyanunk, ami másnak nincs és hajlandó lenne fizetni érte. Pedig régen a nyugatiak imádkoztak, hogy a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket. Aztán a kilencvenes években a nyugati boltok némelyikén ott volt a felirat “magyar, nem lopj”.

Nemrég még valami Juncker nevezetű figura egy laza maflás kíséretében mondta Viktorunknak: Csak az igazat Mondjad! Hát ez se jött be. Biztos valami kór lehet, mert Gulyás Gergely is a választások kapcsán, győzelem esetén, 8 évről karattyolt, aztán észbe kapott. Nem Úgy mint Mikola, aki lazán böffentette a 20 évet és nem kapott észbe, mert teljesen véletlenül, igazat mondott. De semmi baj, mert mi lovas nemzet vagyunk, Semjén úgy lovagol, mint egy dakota indián. Vagy mint Rúzsa Sándor. És igazzá válik a régi történet, mikor a parasztbácsi felül a lovára, aztán a gyerek utána kiállt: Idesapám, fordítva ül a lovon!

Hülye vagy te fiam – válaszolja az öreg – honnan tudod, hogy merre akarok menni?

Szólj hozzá