Zárójel online hírportál
A legjobb hírek egyhelyen...

Vujity Tvrtko: Tisztelet a Hősöknek

Nem szólok bele más ízlésébe. Az enyém állandó: a Hétköznapi Hősök szóösszetételt szerettem volna minél ismertebbé tenni Magyarországon. Olyan PÉLDAKÉPEK, NAGYSZERŰ EMBEREK ŐK, akik valós teljesítményükkel vívják ki mások elismerését, akár úgy is, hogy nem szerepelnek minden egyes nap a címlapokon. Én erre használtam az újságírást, amely hatalom. S a hatalommal élni akartam, és soha visszaélni. Ezért szerettem volna teret adni Hőseimnek, akik személyes példaképeimmé is váltak, erősítettek engem, s hiszem, hogy másokat is. Értük harcoltam és azért, hogy ne vegyék el Tőlük a teret.

Világ életemben vágytam azok barátságára, akik soha nem adják fel. Ezért volt hatalmas álmom bemutatni, majd Magyarországra csábítani Nick Vujicicot, hogy bebizonyítsa: kellő kitartással, szívvel és lélekkel SEMMI SEM LEHETETLEN!

Weisz Fannikámat senki sem ismerte. Egy megbántott siket kislány volt, akit sokan bántottak, sőt, már önmaga is elhitte, hogy kevesebb ér, mint mások, hiszen elhitették Vele. Mára példakép, aki rengeteg erőt adhat, akinek ma már felelőssége van a társadalom és saját maga felé is! Felelőssége, hogy éljen vele!

Befogadtunk a családunkba egy megkínzott, 18 éves félmagyar kislányt, akit a szomáliai vérfürdő után egy kenyai menekülttábor 170 000 szenvedője közül hoztunk haza. Velünk élt, s én életemben nem tanultam annyit, mint attól a tanulatlan gyereklánytól. Megtanultam, hogy nincs miért panaszkodnom. Büszke vagyok arra, hogy családommal visszaadhattuk Németh Szamira hitét, boldog életbe vetett reményét. Büszke, hogy boldog kétgyermekes családanya lett belőle. És még most is megremegek, ha arra gondolok, hogy van olyan embertársam, akinek már az is öröm, ha nem bántják, nem kínozzák meg. Félelmetes…

c egyetemet épített a ruandai népirtás túlélőinek.
Kovács Benedek, az oxigénhiánnyal született kisfiú tucatnyi műtét után sem adta fel álmát, hogy egyszer majd bot nélkül szaladjon.
A világ utolsó hadifoglya 55 év száműzetése után hazatért és elszavalta a szózatot. Betegen, szegényen, iszonyatos életút után is legnagyobb magyar volt. Csöndben, méltóságban.

Az igazi hősök nem az amerikai szuperprodukciókban vannak. Hős az óvónő, aki magyar dalokat énekel a kicsiknek, a felvidéki, délvidéki, erdélyi vagy anyaországi tanár, aki nem hagyja veszni anyanyelvünket. Hős az apa, aki összetartja a családot. A legnagyobb hős pedig az ANYA, aki felneveli gyermekeinket. Mindenkiben ott van a Hétköznapi Hős. Hiszem, hogy mindenki jó valamiben. Lehet, hogy éppen a legjobb.

1991, az egykori Jugoszláviában. Egy aprócska magyar falu porig rombolt háza mellett álltam. A romok között idős asszony lépdelt, majd lehajolt. Óvó kezeivel kiszabadította egy piciny virágnak a fejét a törmelékek között. Ránézett és azt mondta: “Hát, téged nem tudtak megölni!”

Én ezekre az értékekre, s velük a HÉTKÖZNAPI HŐSÖKRE, az igazi példaképek bemutatására tettem fel az életemet. Semmi baj azzal, aki mást választ. Szíve, s joga.

Részemről viszont: Tisztelet a Hősöknek. ÉS EBBEN NINCS KOMPROMISSZUM, NINCS MEGALKUVÁS! Éppen ezért azt írom: aki osztja értékrendemet, azoknak csak annyit. GYERTEK, MENJÜNK! Hosszú még az út, s nekem még annyi mindent el kell mondanom! Gyertek, Menjünk!

Forrás:Facebook/Vujity Tvrtko

Szólj hozzá