Zárójel
Zacher Gábor való világa
fotó: 24.hu

Zacher Gábor egy napja

Dr. Zacher Gábor 57 éves, a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetője. Ügyel, tanít, szakért, gyógyít, igazságügyi szakért, életet ment. Magát őrültnek tartja, és emberfeletti energiával teszi, amiről úgy gondolja, hogy a dolga. Ha kell a mocsokban, a koszban keresi azokat, akik még megmenthetők. A nagybetűs ORVOS.

Zacher számára nap fél hétkor kezdődik, ekkor már az osztályán sürgölődik.

A világot így látja:

„töményen sokkoló, és szürreálisan ironikus”.

Fontosnak tartja  mentálhigiéniás kultúránkat – kulturálatlanságunkat – amit gyerekkortól kellene tanítani.

„Nézze meg a szociális mintáinkat. A család az a hely, ahonnan minden ered. Van apa-minta, anya-minta.”

Kilóg a sorból, még ember nem látta fehér köpenyben, szerinte ez egyáltalán nem számít. Nem száll fejébe a hírnév, helyén kezeli az ismertségét.

Kollégái nem tudják tartani vele az iramot. Ha minden menthetetlen beteggel azonosulna, már nem élne. Kívülállóként tudja csak túlélni a borzalmakat, amikkel nap, mint nap találkozik. Érzelmileg a gyerekhalál sokkolja. Szereti a munkáját, hogy időnként segíteni tud.

„Ennek az embernek múltja van, jelene, jövője nincs. Mi lehet a motivációja, hogy ne igyon tovább? A szociális hálón akkora lukak vannak, hogy millió egy ember keresztülzuhan rajta. Ezt az egészségügy nem tudja befoltozni.”

A párja szerint nem lehet őt megunni. Neve hívószóvá vált, előadásai teltházasak. Boldognak érzi magát, és az az életcélja, hogy az is maradjon.

(forrás: hírtv)


Szólj hozzá